Itt az év vége (jobban mondva már a következő eleje), ez egy tökéletes időpont, hogy visszatekintsen az ember arra, mit csinált az elmúlt pl. egy évben. Hogyha a Firesz – Duna Mente alkalmait, programjait kellene számokba önteni, akkor nagyjából ennyi lenne: 16 alkalom – ebből 6 egynapos, és 10 többnapos –, 42 együtt töltött nap, nagyjából 60 önkéntes, és az alkalmakon összesen több mint 800 résztvevő. Tényleg csak ennyi lenne?
A szép az egészben, hogy már októberben elkezdődik a tényleges tervezés a jövő évre. Akkor, olyan állapotban, amikor még az ember nem is tudja, hogy tényleg jó lesz-e majd jövőre az és úgy, ahogyan eltervezi. Amikor teljesen átadja az ember az egészet Istennek, és hagyja, hogy Ő tervezzen. És hihetetlen dolgokra képes. Mert hatalmas dolog 
az, hogy 16 alkalom megszervezésre került, hogy voltak emberek, akinek ez szívügyük, és voltak fiatalok, akik eljöttek.
Kezdtünk egy téli táborral az idősebb korosztálynak, ahol mély kérdésekre kerestük a választ: mi az, amit hiszek? Mi az, amit élek? Majd következett egy munkatársi hétvége, ahol vendégelőadónktól, Csákai Istvántól próbáltunk meg összegyűjteni minél több hasznos infót, hogy hogyan is kell egy országos tábort megszervezni. Majd márciusban következett az első ifjúsági hétvége. Témája a facebook volt, három részre bontva, három hétvégén boncolgatva (márciusban – Mit like-ol Isten?; májusban – Ki like-ol téged?; novemberben – Mi jár a fejedben?). Júniusban egy teli busszal látogattunk el a Reménység Fesztiválra, majd ugyanebben a hónapban tartottunk még egy munkatársi hétvégét, ahol megpróbáltuk a lehető legapróbb részletekig átbeszélni az ÉlesztŐ szervezésének problémás részleteit, hogy azokat augusztusra orvosolni tudjuk.
Július 9-től 14-ig a bátorkeszi Fireszke központ volt az otthonunk, ahol több mint 50 fiatal vett részt a tinitáborban. Majd augusztus elején jött a legtöbb szervezést igénylő tábor, az ÉlesztŐ (fő témája Utak), amire több mint 200 ember volt kíváncsi. A délelőtti előadásokat Schlingloff Sándor, az esti evangelizációkat pedig Salánki István, majd pedig Édes F. Csilla Tünde tartotta. A nyár utolsó programpontja a Virrasztás volt, ahol egy éjszakán át dicsőítettük az Urat.
Ősszel tartottunk egy fiús-lányos hétvégét, ahol a lányok és a fiúk is külön-külön boncolgatták az őket érintő kényes kérdéseket. Szeptember utolsó szombatján tartottunk Nemesócsán egy sportnapot, majd október 20-án csoportosan utaztunk az Ez az a nap! fesztiválra. Még ugyanebben a hónapban megtartottuk az év utolsó munkatársi hétvégéjét, ahol kiértékeltük többek között az Élesztőt, valamint elkezdtük tervezni a 2013-as év alkalmait. December 15-én délután tartottunk egy adventi délutánt, aminek legfőbb célja az volt, hogy a szüleinknek is megmutassuk, hogy hova tűnünk el olykor akár egy egész hétre. Az évet pedig az eredetileg nem tervezett (de közkívánatra megszervezett) szilveszteri alkalommal zártuk, ahol az egész éjszakát áttáncoltuk, így köszöntve az újévet.
Csak hálás tudok lenni Istennek mindazért a kegyelemért, amit felénk mutat. Azért, hogy ad erőt a szervezőknek, és hogy vannak fiatalok, akik eljönnek az alkalmakra, azért, hogy ilyen bő évet zárhattunk. A 2013-as évben is hasonló mennyiségű programmal készülünk, reméljük, hogy találkozunk Veled is! Ha van élményed valamelyik alkalomról, amit megosztanál velünk, szívesen várjuk! Illetve a javaslatokat is, hogy mit csináljunk másképp, írjátok meg hozzászólásban.
Hogy időben értesülj minden programunkról, iratkozz fel a hírlevelünkre (csak akkor, ha még nem kapod), és keress minket a facebookon.
