Kedves Harcosok!
Egy olyan dologra szeretném felhívni a figyelmetek, amely engem az elmúlt időszakban nagyon is érint, és hiszem, hogy az Úr a szívemre helyezte, hogy ezt elmondjam nektek.
A legfőbb gondom mostanában a halogatás. Valahogy átszövi az életem. Mindig találok valamit, ami az adott pillanatban sokkal fontosabbnak tűnik, mint a ténylegesen elvégzésre szükséges feladat. Lehet itt szó a tanulnivalóról, házimunkáról vagy éppen az Istennel való kapcsolatomról. Ha volt egy kis időm, azt nem az Istennel való beszélgetésre szántam, hanem mindig találtam éppen valami ,,fontosabbat". A legfőbb kísértés talán az internet volt. Visszagondolva is hihetetlen, hogy az embernek mennyi idejét képes elrabolni. Elkezdtem halogatni azt, hogy imádkozzam, mert hogy ,,most nincs rá időm", az igeolvasásról nem is beszélve. Persze helyette semmi értelmeset nem csináltam, csak eltékozoltam az időmet. Elteltek úgy napjaim, hogy még csak nem is gondoltam Istenre.
Persze éreztem, hogy nem jól mennek a dolgok. Nem is csoda, hiszen ha már megtapasztaltad az Istennel való életet, akkor félelmetesen üresnek és rossznak tűnik a Isten nélküli élet. Isten hiánya, és egy film (Idő változtató) volt az, ami rádöbbentett, hogy nem folytathatom így. Nem hanyagolhatom Istent, nem mondhatom azt, hogy majd imádkozom akkor, ha több időm lesz. ,,Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik" (Zsid.10,31). Nem szeretnék világvége-jóslatokba bocsátkozni, de be kell látnunk, hogy nem tudhatjuk mennyi időnk van hátra, és azt amink van, semmiképp sem pazarolhatjuk el! Mert halogathatjuk az Istennel való kapcsolatunkat, mondhatjuk azt, hogy majd foglalkozunk vele, ha több időnk lesz, de mi van akkor ha már nincs több időnk?
,,Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!"(Mk 13,32-33)
Imádkozzunk tehát:
- bölcsességért, hogy az időnket jól be tudjuk osztani
- azért, hogy bármilyen feladatot is kapunk, ne legyen fontosabb azt elvégezni, minthogy Istennel legyünk közösségben
- a mindennapi kísértéseink legyőzéséért, amiket a sátán felhasznál ellenünk
- azért, hogy fény tudjunk lenni mások életében, így is vezetve őket Jézushoz
- azért, hogy ne halogassuk bátran odavinni az Úr elé minden terhünket, hálánkat, kérésünket, amíg még nem késő
Ági
Ne felejtsük!!!
3 perc:az élesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő Igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.
Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az embereket és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!
