Időpont:
2012. nov. 4–5.
Sziasztok Testvérek!
Az utóbbi időben (sajnos személyes tapasztalat miatt is..bár ez nem ok erre!) sokszor hibáztattam a lelkészeket dolgokért, sokszor beszéltem ki őket, és akadtam ki a hozzáállásukon, életmódjukon... A fireszes munkatársi hétvégéről bennem maradt ezzel kapcsolatban egy mondat (azt hiszem egy imádságból): "Olyan sokszor mondunk átkot, mondunk le, vagy ítélünk el dolgokat, embereket, és olyan jó lenne ha többször mondanánk, vagy kérnénk inkább áldást".
Nos igazából akár ezért is érdemes könyörögnünk, hogy áldás lehessünk inkább mások számára, és inkább áldás, mint átok hagyja el a szánkat a szó szoros és kevésbé szoros értelmében is. És ez nem azt jelenti, hogy így vakokká válnánk, vagy nem akarnánk észrevenni a rossz dolgokat, bűnöket, vagy mindenre könnyelműen az áldás fátylát terítenénk. Egyszerűen fontos hogy az átkokat feltörje Jézus áldozatának áldása, kegyelme.
Jó lenne, hogyha a mostani imalánc alkalmával tudnánk könyörögni azokért, akik ezeket a gondolatokat is felerősítették bennem: a lelkészekért. Ez már biztosan volt imatéma, de most úgy érzem ezért kell. Azt hiszem ha igazán végiggondoljuk a helyzetüket, sok mindenért tudunk könyörögni. Támpontként leírok pár dolgot:
- Mindenek előtt az ő lelki életükért. Legyen élő kapcsolatuk Istennel. Imaéletükért, igei táplálkozásukért.
- Legyen nekik is közösségük, ahol erősödni tudnak (és itt nem feltétlenül a bibliaórákra gondolok!)
- Lássák tisztán a saját helyzetüket (Anyagi dolgok területén- mit jelent az, hogy fizetik a rezsijüket pl., mit jelent az, hogy viszonylag kötetlen munkaidő és ennek a felelőssége, lelki területen- hogy milyen nagy felelősség, hogy Isten egy csomó báránykát rájuk bíz- és ugyanakkor mekkora kiváltság és lehetőség is! Hogy reálisan lássák magukat a családjukban is- hogy lelkészként miért más a gyermekeik, házastársuk, rokonaik helyzete; tisztában legyenek vele, hogy ők is egy tagja a gyülekezetnek, mint bárki más, csak más szolgálattal,...)
- Tudjanak harcolni!!!! Küzdeni. Ne beleszürküljenek az állapotokba, felvegyék a tipikus lelkész retorikát, és belenyugodjanak abba, hogy többször temetnek, mint ahányszor egy új megtérővel együtt imádkoznak. Hanem küzdjenek. Ha begyöpösödött a gondnok, ha megszokásból járnak az emberek, ha nem látja a megoldást, akkor se adják fel. FIGHT!!! Ne kössenek kompromisszumot se mással se magukkal kapcsolatban.
- Legyenek hívő, odaszánt munkatársaik (a gyülekezetben, a presbitériumban, esetleg valamelyik gondnok netán:)...). Ennél a pontnál tartsunk önvizsgálatot is! Mi az én felelősségem ezen a téren? Mit tudok én segíteni a lelkészemnek? Milyen területen tudom őt támogatni: presbitériumba kéne jelöltetni magamat, vagy segíteni neki az ifi szervezésében, vagy csak időnként leülni vele együtt imádkozni, vagy szervezési dolgokban segíteni, hogy több ideje jusson a lelki alkalmakra való felkészülésre, ...???
- Prédikációikért! Csak pár dolgot kiragadok: legyenek naprakészek, emberközeliek, megfoghatók, és inspirálóak, legyen alapjuk (minden szempontból- hiteles élet)
- Merjék vállalni gyengeségeiket. Merjenek segítséget kérni, ha valamilyen területen nem boldogulnak.
- Ha tele vannak ambícióval és égnek Istenért, akkor ne égjenek ki, újuljon meg az erejük, ne csüggedjenek el. Ha ki vannak égve, elfáradtak, vagy már maguk sem hiszik amiről beszélnek, akkor tudjanak megújulni.
- Ifjúsági munkába kapcsolódjanak bele, törődjenek a fiatalokkal. Ha nincs hozzá tehetségük, idejük, erejük, akkor találjanak erre embert a gyülekezetükben és merjék ezt a területet átadni akár másnak is.
- Tudják felülkerekedni a saját akaratukon és teret adni Istennek, de adott esetben engedni akár a presbitérium döntésének is, ami akár deus ex machina is lehet 🙂
- Családjukért, gyerekeikért!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Házasságukért!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Kikapcsolódásukért, feltöltődésükért.
- ...
Imádkozzunk az összes lelkészen túl a saját lelkészünkért is konkrétan!
A családok papjaiért is imádkozzunk - a férfiakért, hogy ezt a szerepüket be tudják tölteni a családjukban!
Áldás és átok - a nyelv bűneivel kezdődik Jakab levelének 3. része. Ajánlott olvasmányként:)
Itt iratkozhatsz fel:
1. http://www.doodle.com/
2. Imádkozz az utánad következőért, hogy ez tényleges lánc legyen.
Emlékezzünk, imádkozzunk, cselekedjünk:
3 perc: az élesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő Igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.
Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az embereket és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!
Áldást, békességet az imasarok szolgálattevői nevében
Dobai Julcsi
