Időpont:
2021. jún. 13.
Kedves imádkozó Testvérek!
Azt hiszem mindannyiunk gondolataiban ott bujkálnak az ismerős szavak:
- "Vessed az Úrra a te terhedet...,
- Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok...,
- Bízzad az Úrra...!
...és ehhez hasonlók.
Eszünkbe jutnak, mikor nehéz napok jönnek ránk és segítenek helyes irányba terelni a gondolatainkat. Térdbe borulunk és kiöntjük a szívünket az Úrnak, könnyebbül a teher, remény ébred a szívünkben.
Néha azonban a nehézségek tovább tartanak, hetekig, hónapokig, évekig és a remény elhalványul, az ima fásul és a súly egyre nehezül. Minek is mondjam el újra Istennek, ha eddig nem tett semmit? Már semmi remény nem maradt. Lassan kezdjük elveszíteni a hitünket.
Van-e visszaút Istenhez?
Igen! Itt jön az egyik kedvenc igém, "mert nem olyan Istenünk van, aki ne tudna megindulni a szenvedésünkön", hiszen Ő is átélte a fájdalmat, szomorúságot és magányt. Ne féljünk akár 7x is letenni Isten kezébe a dolgainkat és arra biztatlak most titeket, hogy legyen elég hitünk Isten kezében hagyni, ne keressünk saját kiskapukat, hanem bízzuk magunkat szerető Atyánkra.
Pihenjünk meg nála ezen az órán és hagyjuk Isten kezében az egész életünket!
Sok szeretettel,
Szabina
