Időpont:
2020. márc. 15.
Drága Imádkozók,
Ráhel kislányunk még nagyon pici, mindössze 2 hónapos. Van, hogy felsír álmában, vagy mert fáj valahol, vagy egyszerűen csak éhes. És úgy érzi ez a vég (legalábbis olyan erővel sír). Ma, ahogy egyik sírásánál odamentem hozzá, csak rátettem a kezem a pici testére, Isten mélyen megszólított.
Ahogy körülnézek ma, megmondom őszintén félelemmel tölt el. Tudom, jó keresztényként nem érezhetem ezt, de ..Mint az egyiptomi fogság idején, mikor jöttek a különféle próbák, ez talán számukra is rémisztő lehetett. Talán már elhalványult előttük, hogy ki is Isten...
Ma, ahogy rátettem a kezem Ráhelre, megnyugodott. Ma, ahogy remegve nézek a jövőbe, Isten is rám teszi a kezét és megérint, itt van és úgy az egyiptomi próbákban, mint a csak most kezdődő próbákban is Ura a helyzetnek, es mi ez előtt borulhatunk akár remegve is térdre.
Istenünk, hadd találkozzunk ma Veled...Hadd legyen a félelmünk lehetőség arra, hogy úgy menjünk eléd, ahogy talán már régen...
Kérlek Benneteket használjuk ezt a különleges időt arra is, hogy a családjainkban a gyerekekkel is együtt Isten elé álljunk!
Áldottak vagyunk és kérem Őt, hogy tovabbra is áldjon Bennünket, tartsa rajtunk a kezét éppen abban a helyzetben ahol, amiben vagyunk.
Szeretettel
Édestünde
