Időpont:
2020. jan. 26.
"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil. 4, 6-7,10)
Sok-sok élethelyzet van, amikor aggódunk, félünk, sőt akár rettegünk is. Az esetek többségében olyan dolgokon is, amiken tényleg nem az életünk múlik. Ilyen helyzetekben kihez fordulunk először? Istenhez, baráthoz, családtaghoz? Én is sokáig azt hittem, hogy természetesen Istenhez, hisz imádkozom, olvasom a Bibliát, talán még böjtölök is. Ha ennyi mindent megteszek akkor tuti úgy lesz minden, ahogyan én azt elterveztem, bár továbbra is félek, aggódom és még a magam erejéből is próbálom a dolgokat helyrehozni, hátha...
De mit sem ér mindez, ha hit nélkül tesszük ezeket. Istent nem lehet lefizetni, nem mondhatjuk, hogy "Ugye, ha megtettem ezeket a dolgokat, akkor most már megegyeztünk?" De miért olyan nehéz teljesen ráhagyatkozni Istenre, teljesen megbízni Benne?
Ő a mi Teremtőnk, Megváltónk, higgyük el, hogy Ő mindig a legjobbat akarta, akarja és akarni is fogja nekünk. Ha valamit elvesz, valami nem úgy alakul, ahogy mi azt a saját akaratunk szerint elterveztünk, azzal is tanítani akar bennünket, hogy végre meglássuk azt, ami valójában fontos. Ne rettegésben és stresszben éljük földi életünket, hanem TELJESEN, szívből és feltételek nélkül rábízva magunkat az Ő gondviselésére.
Imádkozzunk azért, hogy Isten adja a szívünkbe az Ő békességét, vegye el tőlünk a félelem lelkét és adjunk hálát neki MINDENÉRT!
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen." (Jn. 14,27)
L.Á.
