Időpont:
2019. okt. 27.
Kedves Imaharcosok!
"Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét...
Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!" Jak.3,2;13.
A heti házicsoportunk épp azokról a dolgokról beszélgettünk, amelyek leginkább igénybe veszik az erőnket, főleg a lelki erőnket a mindennapjainkban. Magamon azt vettem észre, hogy számomra leginkább erőt próbáló pont a beszéd. Az az igyekezet, hogy a beszédem, minden megnyilvánulásom az valóban építő, mások számára jól érthető, befogadható és nem utolsó sorban kedves legyen. A munkámból kifolyólag állandóan beszélnem kell (tanár vagyok), és folyamatosan minimum 23-an figyelik, hogy milyen szavak hagyják el a számat.
Sokszor döbbenek rá egy-egy nehezebb nap után, vagy nehezebb szituáció után, hogy mennyire szükségem van arra a felülről való bölcsességre. Ami a szavaimat megzabolázza, és gyümölcsözővé teszi.
Néha úgy érzem én is, ahogy Weöres Sándor írja: "...a bölcs csak addig bölcs ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át."
Imádkozzunk ma a beszédünkért, a nyelvünkért, hogy valóban azt a felülről való bölcsességet tükrözze, ami "először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató." Jak. 3,17.
Áldott imaórát,
Erzsébet