Időpont:
2017. júl. 2.
Kedves Imaharcosok!
„Öröktől fogva ismerte, hogy mire lesz szükségem.
Éltem határát kimérte, szükségem, s elégségem.
Lelkem hát mit süllyedez? A hitben mit csüggedez?
Egy kis bajt nem győznél-e meg?
Hogy tántorítana ez meg?
…
Tudom, gondod reám nagy, mivel édes Atyám vagy;
Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.”/269.dicséret/
Szöget ütöttek bennem ezek a sorok. Eszembe jutnak az előző napjaimban pillanatok, alkalmak, amikor bizony másként hittem. Mikor a lelkem süllyedezett. Mikor másként láttam az édes Atyámat. Másként gondoltam, másba kapaszkodtam.
Szeretnék azért imádkozni, hogy őszinte, békés szívvel ki tudjam mondani, hogy „mint akarod, hát úgy légyen…” Tudva azt, hogy legnagyobb áldás, és legnagyobb békesség ebből származik majd nekem, Jézusban.
