Időpont:
2017. febr. 19.
A héten kaptam egy üzenetet a banktól, ahol a számlám van, hogy a bank hamarosan elköltözik Szlovákiából, és ezennel felbontják a szerződésemet, két hónapos felmondási idővel. Másnap este gondoltam, hogy megnézem az intézet honlapját, hogy részletesebben tájékozódjam, pontosan mikor is szűnik meg a számlám.
Legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem a zárásra figyelmeztető feliratok fogadtak, hanem jobbnál jobb lehetőségeket kínáltak, számlanyitás, hitel, miegymás. Mintha egy másik bank honlapját néztem volna, semmi jel nem utalt a közelgő végre.
Ezen nagyon elgondolkodtam. Amikor az életünk darabokban foszlik szét, darabjaira hullik, mint a fél szobában elterülő Jenga, ha rossz elemet húznak ki. A látszatot mégis fenn kell tartani, minden tökéletes, haverok-buli-napsütés. Kire hallgassak hát, az üzenetre, ami jelzi, hogy elveszik a pénzem, ha 2 hónapon belül nem utalom más számlára, vagy a szememnek, mert a honlapon semmi látszata annak, hogy hamarosan vége?
Nem viccnek szánom, de imádkozzunk a világbékéért. Párhuzamos világban élünk, párhuzamos valóságban. A mozikban Batman, meg Superman civakodnak, a nép pedig a hollywoodi színészek ruháján, és mell-csípő arányain csámcsog. Eközben a mozi falain kívül civilizációnk ropogva hullik darabjaira.
No, pontosan ebben a civilizációban kell sónak, és világosságnak lenni, Pál azt írta Timóteusnak, hogy az utolsó időkben nem lesz könnyű. Ezért (is) imádkozzunk.
Meg még egy 3 percet a nyugat szlovákiai régió hitbeli megújulásáért is! 🙂
András
