Kedves Imaharcosok!
A napokban az elengedést tanulgatom. Elengedni embereket, akiket Isten egy időre rám bízott, akik életem adott részében nagyon meghatározó szerepet töltöttek be.
Sok mindent kell életünk során elengednünk. Embereket, feladatokat, helyeket, közösségeket, vágyakat, elképzeléseket, terheket. Belőlünk, szívünkből, vagy épp múltunkból egy darabot. Ez sokszor fájdalommal jár, félelemmel, csalódással akár, vagy épp aggodalommal.
Isten ma mégis arra kér Bennünket, hogy lássunk túl ezen a félelmeken, fájdalmakon, s elengedve őket/ezeket tegyük az Ő erős kezébe. Kérjük el, hogy lássuk azt a jó tervet, amit ő mindezzel jónak lát elérni. Nézzünk fel rá, hogy életünk az Ő kezében van, s ad erőt, bölcsességet a folytatáshoz. Az új feladatokhoz, az új helyekhez, az új ránk bízott emberekhez. Hogy bárhol vagyunk, bárkik vesznek körül minket az adott életszakaszunkban, az Ő fénye sugározhasson át rajtunk.
Reménységünk erősödjön meg abban, hogy van egy kéz, amely nem enged el bennünket. Mennyei Atyánké! Hála Neki érte!
3 PERC az Élesztőért
Áldott imaórát kívánok sok szeretettel,
Erzsébet
