Zsoltárok 40.
"Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet...Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt...Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!"
Sokszor kiáltunk Istenhez különféle okokból, de sokszor sajnos hamar megfáradunk a várakozásban. Várjunk Istenre és kérjük, egészen addig, amíg teljesen helyre nem állít minket. Isten nem csak kiemelni akar a sárból, hogy aztán idővel újra visszasüllyedjünk, hanem sziklára akarja állítani lábainkat és új éneket akar adni nekünk! Sokkal többet tud adni, mint amit el tudunk képzelni! A kérdés az, hogy engedjük-e és várunk-e rá, hogy elvégezze a teljes munkáját az életeinkben?
Ha pedig átéltük, tapasztaljuk Isten munkáját életünkben, akkor bátran beszéljünk róla, osszuk meg minél több emberrel, hogy Isten mennyire hűséges és mennyire szeret minket! Ha esetleg bátortalan vagy, netán esetleg még nem is próbáltad, akkor imádkozz azért, hogy merj bátran beszélni Istenről és az Ő jóságáról!
Zoltán
