Kedves Imaharcosok!
Mi van, mi örök? Mi olyan életedben, amire azt mondhatod: "ez sziklaszilárd..."
A riasztód? A biztosításod? A tudásod?
Ki a menedéked, ha félsz, ha keserűség ér, ha tanácstalan vagy, ha kétségbeesel?
S mikor völgyünkre tört az áradat,
s már hegy se volt, mely mentõ csúccsal intsen,
egyetlenegy kõszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Imádkozzunk ezért a hitért, ezért a bizonyosságért!
Adjunk hálát ezért a menedékért, a Kőszikláért!
Imában tegyük kezébe a még szorongatott félelmeket, aggódásainkat!
Imádkozzunk azokért környezetünkben, akik félelmeikben élnek, Krisztus nélkül!
Álljunk a Kősziklára 🙂
Szeretettel, Erzsébet
