Időpont:
2017. máj. 7.
Kedves Imaharcosok!
A hét elején megálltam a következő igén:
“Vassal formálják a vasat, és az egyik ember formálja a másikat.”
Péld. 27, 18
Talán azért volt ez az ige akkor és ott olyan fontos, mert épp egy konfliktus kellős közepén küzdöttem magamban az egyik “felebarátommal”…
Emberi közösségekben mindennaposak a súrlódások, konfliktusok.
Vannak, amiket könnyebb megoldani, túltenni magunkat rajta és vannak súlyos, akár generációkon át húzódó problémák, amik gyakran megoldhatatlannak tűnnek.
Ott vannak a konfliktusok, meg nem értések házasságokban, családokban, egyéb közösségekben és igen, ott vannak a gyülekezeteinkben, keresztyén közösségeinkben.
Isten azt üzeni nekünk az 1Péter 2,5-ben:
„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”
Igen, belőlünk épül fel a Krisztus egyháza, belőlünk, azokból az egyenetlen, törött, lecsorbult, de van ahol már simára, egyenesre csiszolt kövekből, akik egyénenként vagyunk. És nem mindig könnyű az egymáshoz csiszolódás. Talán fájdalommal jár, mert sérül az EGOnk... De csak így épülhet meg a templom! (gondolatok Szabóné Laszló Lilla prédikációjából)
Elmélkedjünk ma az 1Pét. 2. fejezetéről, és könyörögjünk:
- emberi kapcsolatainkért, konfliktusok megoldásáért
- gyülekezeteinkért s azokban kis közösségeinkért, bennük saját magunkért
- ébredésért, hogy Krisztus kerüljön újra fókuszba, hogy „rátaláljuk újra és végre megismerjük öt” (Pintér Béla)
áldott elcsendesedést, sok szeretettel:
mária
