Csend van. Közösségben vagy. Elhallgat a nevetés, a beszélgetés, némán ülsz társaid mellett. Húrok és billentyűk halk hangjára sorok jelennek meg gondolataidban. Némán énekelsz. Csendben kéred és várod, hogy az Ige egészen a szívedig érhessen, hegyeket mozdítson. „...benned bízom Uram, azt mondom, Te vagy Istenem...”/31.zsoltár/ Hangok nélkül mondod el a körülötted lévőknek, hogy szereted őket.
Csend van. Egyedül vagy. Elhallgat a nevetés, a beszélgetés, némán állsz az Úr előtt. Gondoltaidban felidéződnek a húrok és billentyűk hangjai. Halkan énekelsz. Csendben kéred és várod, hogy Ő maga kísérjen azon az úton, melyen holnaptól egyedül indulsz el. „Mert kősziklám és védőváram vagy Te, vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.” /31.zsoltár/
Szíved örömmel, békességgel telik meg, mert Ő közben hangok nélkül mondja el neked, hogy mennyire szeret téged.
