Vasárnapi imaóra – 2013. február 3.

Időpont:
2013. február 3. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. (Zsolt 71,14)

Az utóbbi napokban megmagyarázhatatlan (na jó, tudom: magyarázható J) hála jár át. Biztosan tudom, érzem, tapasztalom, hogy imádkoznak értem. Hálás vagyok az értem imádkozókért. És azokért, akikért én is imádkozhatok. Akiktől bizonyságtételeket hallottam, akik által Isten megérintett és elhívott. A nehézségekért, amiket átéltem és a bajokért, melyektől megóvott az Úr (Tuti több van, mint amennyit el bírok képzelni!) Hálás vagyok azért, amink van és amink nincs. Valahogy (újra) leegyszerűsödtek a dolgok. Élvezem az Úr Jézus jelenlétét, még többet remélek, még inkább dicsérem, mert Ő méltó.
Adjunk hálát azokért, akik imádkoznak értünk; köztük az imaszolgálatosokért. Köszönjük meg azokat, akik hitben neveltek, tanítottak. Akiket Isten használt, hogy szolgáljon felénk. Köszönjük meg őket, és ha még élnek, kérjünk áldást az ő további életükre! (Ne feledjük a vizsgázókat, a próbák előtt állókat sem!) Őszinte szeretettel:
kismiki

Ui: a szokásos…

3 perc: az élesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő Igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.

Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az embereket és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!

Még senki nem szólt hozzá...