I. Tinihétvége

Időpont:
2013. április 5. 16.00, pén–2013. április 7. 11.00, vas

Helyszín:
Betlehem Missziós Központ
Jóka

Térkép betöltése...

tinihetvege2013_1_poster

Ez a Tinihétvége olyan volt, mint egy rövid hittan tábor! – mondhatnám. De nem. Ezalatt a nem egész három nap alatt többet tanultam, mint az eddigi táboraim alatt egyaránt. Én most nem a tábor témájára gondolok, bár abból is sokat tanultam.
Itt az ember egyszerűen jól érzi magát. Nem közösíti őt ki senki. Itt az ember boldog. Örül. Sír, bár ennek is megvan az oka. Örömkönnyek.
Én nagy reménységgel a szívemben vártam a hétvégét. Isten rendesen felkészített rá! Az életet már untam. Céltalannak éreztem, ráadásul a versenyeken sem tudtam magamból kihozni a maximumot. Nem értettem, miért kell Istent ENNYIRE imádni, dicsőíteni? Sokat imádkoztam  ezért, hogy újra teljes szívvel, gyermeki szívvel szerethessem az Urat. De nem tudtam. Úgy éreztem, hogy Isten már nem törődik velem.  Tévedtem. Ez csak a vihar előtti csend volt. Aztán jött a vihar. Isten viharja, melyben a hit és a szeretet kavargott, elfújta a régi szívemet és újat  adott helyette, melyben Jézus lakik. Te el tudod hinni azt, hogy van egy ember, akit te nem is ismersz, de ő annyira szeret, hogy meghalt  bűneidért? Én eddig nem tudtam. A táborban azonban ezt végre elhittem. Az utolsó napon énekeltünk egy dalt, amit eddig nem ismertem, de annyira megtetszett, hogy  megjegyeztem a szövegét. A kedvenc sorom ez volt: “Soha többé/nem leszek már/az az ember,/aki régen voltam én!” Az iskolában sem tudtam már  kibeszélni senkit a háta mögött. Más lettem.
Jobb :). Úgy éreztem magam, mint aki legalább 3 km-rel a föld fölött jár, közel Istenhez. Egy dolog azonban mindig ott van a szívemben. Nem tudok addig teljesen boldog lenni, amíg más nem az. Az egyik vezető azt mondta, hogy bízzam Istenre azokat a szeretteimet, akik még nem tudták szívükbe fogadni Őt. Én mindig imádkozni fogok értük. Ti is mindig imádkozzatok és gyertek el a következő Tinihétvégére, mert az is biztos legalább ennyire jó lesz, mint amilyen ez volt.

Édes Lili

Még senki nem szólt hozzá...