Időpont:
2013. szept. 13–15.
Helyszín:
Alistáli és nagymegyeri gyülekezeti ház
Idén 2013. szeptember 13–15-e között Nagymegyeren és Alistálon tartottuk a FI-LA, azaz fiús-lányos hétvégét.
Témánk a KOMMUNIKÁCIÓ volt. Volt három vendég-előadónk (Adamcsek László (Somorja), Nagy Milada (Kulcsod) és Urbán Péter (Pozsony-Dunaszerdahely)). 33-an vettünk részt rajta.
Két személyes beszámoló:
Számomra ez volt az első Fi-la hétvége, amin részt vettem, és nagy várakozásokkal mentem el az alkalomra. Rájöttem, hogy mennyire mások vagyunk mi lányok csak így egymás között, fiúktól "mentesen", mint amikor ott vannak a másik nem képviselői. Akkor próbáljuk a legjobb formánkat nyújtani, viszont, ha csak magunkban vagyunk, megmutatjuk az igazi arcunkat, nem kendőzvén el az igazi énünket. Nincs bennünk megfelelési kényszer. Sokkal lazábbak, őszintébbek vagyunk, gyakorlatilag más a "levegő" ilyenkor 🙂
Az első este Adamcsek Laci bácsi bizonyságtétele nagyon megfogott engem. Bizony már csak ritkán látunk olyan embert, akire ha ránézünk, az arcáról kedvesség és valamiféle Krisztusi béke árad. Egy olyan embert láttunk, aki szeretetben és boldogságban élte le az életét. Aki el tudta fogadni és el tudta engedni azt, amit akkor el kellett engedni. Ami a legjobban megdöbbentett, az a rosszért való hálaadásról szóló története volt. Ez azonnal elgondolkodtatott, hogy vajon én hálád adtam-e az Úrnak a rossz dolgokért, a csalódásokért és eltévelyedésekért, amit megengedett az életemben. Tudom-e Őt annyira szeretni, hogy még ebben is az Ő áldását és szeretetét látom? Ott, azon az este rájöttem, hogy ez még csak meg sem fordult a fejemben. Folyton csak kérdőre vontam Istent, hogy ezt és ezt hogyan engedhette meg az életemben. Laci bácsi bizonyságtétele után én is megköszöntem tiszta szívből az Úrnak az életemben megélt sötét időszakokat. Megértettem, hogyha ezek nem történtek volna meg, akkor most más ember lennék. Bizony sokan közülünk csak akkor tudja értékelni a napsütést, ha előzőleg egy sötét kamrában volt sokáig. Akkor már minden napsugarat magunkba tudunk szívni és hálát tudunk adni a legcsekélyebb fénydarabkáért, ami az arcunkat éri.
A másik nagyon jó emlékem a Nagy Miladával való közös beszélgetés volt. Sokunk számára ez egy felkészítő lecke volt a házaséletre, ami (remélhetőleg) előttünk áll 🙂 Milada életén keresztül betekintést nyerhettünk egy házaspár közös életébe, hogyan tudjuk a különféle helyzetekben lekommunikálni a dolgokat és hogyan tudjuk egymás kellemetlenebb oldalát is nem csak elviselni, de szeretni is.
Nekem mindegyik előadó és programfelelős sokat hozzáadott a tudattáramhoz és örülök, hogy elmentem az alkalomra. Amit negatívumként eszembe jutott az az volt, hogy sokkal nagyobb szabásúra kéne ezt legközelebb megrendezni, akár kettéosztva a csapatokat, hogy még személyesebb legyen. Egy ilyen nő és férfi identitást fejlesztő tábor szerintem nagyon sok emberre ráférne, főként a fiatalabb korosztály számára.
szeretettel, Vera
A péntek esti Adamcsek László féle este számomra roppant érdekes volt. Egy olyan világba nyerhettem betekintést Laci bácsi bizonyságtételén keresztül, ami bár számomra nagyon idegen, mégis valamelyest tiszteletet keltett bennem. Pár órával később gondolkoztam el azon, hogy Isten tényleg mennyi féle képpen képes kinyilvánítani magát, és hogy egyedül csak Neki van joga arra, hogy eldöntse, kinek az "áldozatát" (avagy az emberre vonatkoztatva kinek az életet) fogadja el. Péntek este a lányok esti távozása utáni teljesen kötetlen "kerekasztal" beszélgetés pedig ráébresztett arra, hogy nem vagyok egyedül egy csomó gonddal, amit eddig mintha a saját, privát gondomnak hittem volna. 🙂 A hétvége talán hogy legérdekesebb része a szombat délelőtti "kommunikációs tréning" volt. Maga a kommunikáció terén szerény személyem nem kapott sok újat, ám a férfiasságot illető kérdésekben annál több gondolkoznivalót vittem haza a lelki kosaramban! A kezdeti, kissé megmosolyognivaló motivációs gyakorlatoktól eljutottunk olyan mély kérdések felvetéséhez, amelyekkel szerintem a mai kor férfijainak is sokkal gyakrabban kéne szembesülniük. Elsőre meglepetésszerű volt számomra ez az ovis gyakorlatból való váltás, amit felváltott egy kisebb melankóliás állapot, amikor szembesültem saját hiányosságaimmal, hibáimmal, majd következett a lényeg, a motivációs fázis. Ha másért nem is, ezért a pár kérdésért már mindenképpen megérte elmenni! 😉
Szombaton az alistáli este már inkább a kikapcsolódás, közösségkovácsolás és pár értelmes beszélgetésnek volt a helyszíne nálam. Összességében véve egy jó hétvége volt, amiből szerintem mindenki hazavihetett ezt, azt, amazt. Talán csak a fő téma követésének "elmaradása" (avagy tényleg minimumnyi foglalkozás vele) az egyedüli esetleges negatívum, ami az én személyes esetembe pozitívum volt. Örülök, hogy időm engedte, hogy ott lehessek! 🙂
Peti
Ez volt a programunk:
Péntek
Szombat (a fiúk és lányok külön helyszínen)
Vasárnap
