2015.július 05. – Szemeimet a hegyere emelem

Időpont:
2015. július 5. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Kedves Imatársak,
Az utóbbi heteimet kizárólag a könyvtárba töltöttem a diplomamunkám írásával. Mivel hogy az egészet az utolsó percre hagyogattam, hagyományos diák módra, elég nehéz volt a végén éjjel-nappal írni.
Egyetlen dolog éltettet engem: Isten, a végtelen kegyelme és a szeretete irántunk. A hit benne, hogy Ő megsegít engem, hogy nekünk keresztényeknek van reménységünk! Imádkozunk azokért, akik még Őt nem ismerik, hogy megismerjék ezt a csodálatos kegyelmét.
Mivelhogy az utolsó hajnalomban ezt az igét olvastam az Útmutatómba:
“Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsolt 90,14)
 
Ez igen nagy biztatás volt számomra. Rá kellet jönnöm Istennel nincsen csüggedés, az csak az az Ő nélkülözésében fordul elő…
És bizony rengeteg erőt kaptam tőle, hogy magam se hittem el, hogy bírok annyit írni és nem elaludni. Egy különös Krisztus kijelentése biztatót még:
 “ Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, menyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,11)
Mivel hogy azt hittem, ha azelőtt rest voltam, itt a jussom, nincs is jogom segítséget kérni. De Isten nem úgy gondolkodik mint mi emberek, hogy mit érdemel meg, vagy nem. Adjunk tehát hálát az kegyelmes ajándékaiért, amiket meg se érdemeltünk. Adjunk hálát, hogy létezik ez a kegyelem.
Hálából a mesteri munkám első oldalára ezt az igét írtam:
 “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.”      (Zsolt 121: 1-3)
Így néztem minden nap az Alpokra (mivelhogy Innsbruck az “Alpok fővárosa) és reménykedtem az Ő segítségében. Imádkozunk tehát a többi vizsgázókért is, azért hogy a munkám átmenjen az Isten dicsőségére,  azokért akik nehéz időszakon mennek át, vagy kilátástalannak tűnő szituáció előtt állnak, hogy mindezt Istenhez vigyék , illetve vigyünk, ha ez minket is illet, mert neki gondja van reánk 🙂
Emeljük tehát fejünket fel naponta a hegyekre, dombokra vagy akár templomtoronyra és imádkozzunk azért, hogy sose feledkezzünk meg, hogy az Ő kegyelmében részesülhetünk.
Örömmel és hálával a szívemben,
Udv
B.Kati
u.i. 3 PERC

 

Még senki nem szólt hozzá...