Időpont:
2014. jún. 8.
"Gondolod, kerül életed útjába egyetlen kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, se hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott." (M. Feesche)
Arra kérlek titeket, hogy ezen a mai imaórán vizsgáljuk meg az akadályokat, amelyek az utunkban állnak, a legkisebb kavicsoktól kezdve a hatalmas sziklákig. Én sokszor elkeseredem a nehézségek/akadályok láttán, aztán utána jön a "csakazértis" megcsinálom/megoldom.
Bizony gyakran előfordul, hogy Istent csak az utolsó pillanatban hívom segítségül, amikor az erőm már fogytán van. Mennyi energiát, erőlködést megspórolhatnék, ha mindjárt az Úrral kezdeném.
Nem tudom, hogy Te, kedves Imaharcos, ezekkel a dolgokkal hogyan állsz, de most arra kérlek, gondolj vissza az elmúlt napjaidra, heteidre, hónapjaidra, évedre és vedd számba a köveket, amik az utadba kerültek. Vajon miért kaptad őket? Mit tanultál meg általuk? Volt egyáltalán célja velük Istennek?
A legjobb, hogy ezen nem egyedül kell morfondíroznod és elméleteket gyártanod. Itt van ez az 1 óra, hogy feltedd a kérdéseidet Istennek. Hogy elmondd, mi mindenre jöttél rá. Vagy éppen mi az, amit még mindig nem tudtál megérteni. Kérdezz, és Ő válaszolni fog.
És amit sose felejts el, nem egyedül kell szembenézned a nehézségekkel. Hiszen: "Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok" (Bír 18,6b).
A Tiédre is! 🙂
Ági
u.i. 3 PERC
