2014. február 9. – Lámpák a toronyban

Időpont:
2014. február 9. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Kedves Imádkozók!

Nem régen a templom tetejéről lefújt a szél egy pléhdarabot. Miután rátaláltam, megjavítottam, kiegyengettem, és elindultam vele felfelé a toronyba, felvértezve magam két lámpával – egy igazi nagyágyúval, akkumulátoros, 55 Watt teljesítményével erősebb, mint a legtöbb autó fényszórója, a másik egy kis sapkára is felerősíthető LED-es lámpa volt, na meg persze nálam volt még a pléh is. Felérve a “hagymába” még körülbelül három emeletet kellett mászni létrákon és gerendákon, hogy a helyére tehessem a hiányzó részt. Munkának láttam, de egy nem várt meglepetés fogadott: nem passzolt teljes mértékben az általam kikalapált, javított sarok a pléhfedőn. Tél lévén hamar sötétedett, a munka meg elhúzódott, de nem bántam, hiszen van nálam két lámpa is. Kis idővel később azonban váratlanul lemerült a reflektorom. A kis lámpa fényére bízva magam folytattam a munkát. Ám a történet újabb fordulatot vett, amikor a kis lámpa is megunta a munkát, és levetette magát a mélybe. Az egyre távolabbról jövő koppanásokból tudtam, hogy nem fogom megtalálni. Ott maradtam teljes sötétben, kilátástalanul, mérgesen, három emelet magasan, két gerendán egyensúlyozva…
Gyakran így van a hitünkkel is. Tesszük a dolgunk, énekeljük, hogy “a te igéd nekem szövétnekem”, és ez jó, de a próbákban, vagy hosszabb nehéz időszakban is elmondhatjuk ezt magunkról? Ha nem szánunk Istenre időt, és nem töltődünk újra, a hitünk nem sokáig bírja ki. Megsárgul a fénye, elmegy az ereje, és meghal. Csakúgy, mint a reflektornak is.
A kis lámpa eszembe juttatta azt a hitet, aminek nem szilárd az alapja, esetleg nem valós dolgokban gyökerezik. Nagyon törékeny, és hamar csalódik benne az ember, és könnyen elveszítjük. Olyankor marad a sötét, a kétségek, meg a tapogatózás, és a magány…
Ezen a héten az imaóra szóljon Istenről. Töltsünk minőségi időt Istennel, beszéljünk hozzá, tárjuk fel előtte legbensőbb félelmeinket, kétségeinket, mondjuk el neki, hogy miért vagyunk hálásak! Legyen nyitott a szívünk a hallásra, és a válaszra! Vasárnap várni fog minket! Ő már tudja, hogy mire van szükségünk, mert ismer. 🙂

Az akkumulátornak van egy jó tulajdonsága. Ha egy kicsit pihenni hagyjuk, egy-két perc erejéig újra használhatóvá válik. Ez nem sok idő, de arra pont elég, hogy eljussunk a töltőig.

U.i. 3 Perc

Még senki nem szólt hozzá...