Memoár – Fiatal Reformátusok Szövetsége

Memoár

Memoár

Telnek a napok.
Telnek a hetek.
Kezdek hozzászokni.
Már csak néha lepődök meg, mikor az ismerős színű autóból nem egy ismerős tekintet néz vissza rám. Már az új utak is kezdenek ismerőseknek lenni.
Mindeközben pedig folyamatosan keresem a kapaszkodókat, hogy ne billentsen ki a hiányérzés.

Mert hiányoznak. Mert hiányzik.

Főleg az apró dolgok. A hajnali bundáskenyér, a kávéscsésze -és nem a koffein miatt 🙂 , a szék a tetőtéri ablak alatt, a reggeli énekszó, a melegítő kézfogás, a hintaszék, a ’Luca lóca’ a Posta úton, az óriáspléd, a helyem az asztaluknál. Azok, amik leírva olyan jelentéktelennek tűnnek, de mögöttük felejthetetlen pillanatok vannak, értékes kapcsolatok, beszélgetések, könnyek és nevetések, …és rengeteg sok szeretet.

Kapaszkodok. Egyik kapaszkodóm a hálás szív, ezért a sok szeretetért és pillanatért. Kapaszkodok az itthon melegébe, szeretetébe, az új feladatok érdekességébe. Leginkább pedig az egyetlen Változhatatlanba.
Így van az, hogy már el tudom képzelni, hogy közben Ők pedig nélkülem is tanulnak és tanítanak, okosítanak és okosodnak, szeretnek és nevetnek.

Azért ha hallok róluk, azóta is elhomályosul a tekintetem. Mert valahol még mindig a részeim. A szívem egy-egy darabkái. És ez már nem is változik.

eRZSé

A Tisza-partiaknak ajánlva