A létra: Harmadik fok (IV. rész) – Fiatal Reformátusok Szövetsége

A létra: Harmadik fok (IV. rész)

A létra: Harmadik fok (IV. rész)

… nem mondtam el. Nem mertem. Nem akartalak bántani. Nem akartam elmondani, hiszen ha nem tudod, nem fáj. Nem igaz, eszembe se jutott, csak aztán már meg késő volt. Teret hagytam a rossz gondolatoknak, cselekedetnek…

Hibáztam! Hibáztunk! Mindannyian hibázunk!

Amikor elismerjük a hibáinkat, olyan, mintha forró zuhanyt vennénk, mellyel eltávolítjuk az összes, a nap során ránk tapadt piszkot és szennyeződést, s végül újra tisztának érezhetjük magunkat! A Biblia  azt mondja, ha beismerjük és megvalljuk bűneinket és tökéletlenségeinket, Isten megbocsát, és megadja az újrakezdés lehetőségét. Ez azzal kezdődik, hogy vállaljuk a felelősséget vétkeinkért (lásd: 1Jn. 1,9)

A belső gyógyulás attól is függ, hogy  készek vagyunk-e megbocsátani, elengedni.  Amikor nem bocsátunk meg valakinek, azt hisszük, hogy őt büntetjük, pedig mi szenvedünk jobban. 

A Biblia rámutat, hogy a keresztények kötelesek készségesen megbocsátani másoknak, bármennyiszer sértik is meg őket. Jézus, hogy érzékeltesse ennek a követelménynek az ésszerűségét, egy szemléltetést mondott egy rabszolgáról, akinek adóssága volt. A rabszolga egy munkás 60 millió napi bérének megfelelő összeggel tartozott az urának, ő mégis elengedte az adósságát. Ezután a rabszolga kiment, és találkozott egy rabszolgatársával, aki ˝csak˝100 napi bérnek megfelelő összeggel tartozott. A rabszolgatársa kérlelte, hogy legyen türelmes hozzá, de a rabszolga, akinek nagy adósságot engedtek el, börtönbe vettette őt. Ez feldühítette az urukat (Máté 18:21–34).  bűnök, melyeket az életünk során a tökéletlenségünk következtében elkövetünk, azt bizonyítják, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk megfelelni Istennek. Ennek ellenére ő kész megbocsátani nekünk, és fátylat borítani a múltra.

„Én bocsássak meg? Na ne már… Én soha!˝

A vélt, vagy a valós sérelmek heves érzéseket válthatnak ki belőlünk. Ha időt hagysz magadnak, hogy lehiggadj, és tárgyilagosabban, kívülről lásd a helyzetet, az segíthet elkerülnöd, hogy felindultságodban olyat tegyél, amit később megbánnál (Zsolt 4:4; Péld 14:29; Jak 1:19, 20).

Szégyen? Bizonytalanság? Elutasítás?
Tisztességtelenül  bántak veled? Úgy érzed, a másik szándékosan próbált megbántani téged? A rossz érzéseid nem múlnak el? Próbáld meghatározni, miért is vagy dühös. Ha elemzed és megérted, hogy miért érzel így, akkor át tudod gondolni, hogy hogyan tudnál a legjobban, Isten ígéjével összhangban reagálni : ,,Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.˝ (Példabeszédek 15:28)

Megbocsátás

Miért vársz Istentől megbocsátást,
ha magad nem tudsz megbocsátani?
A tollpihe érzés, amire vágynál,
nem jön, mégha úgyis érzed,
hogy ott állsz az élet fájánál.
Vigyázz, ha jön a fergeteg,
a viharos lélek súlya a legnehezebb.
Összenyom akár egy szikla,
szívedről soha senki
nem gördíti le a gondot,
csak Isten végtelen irgalma.
Ne kérdezd magadtól többé,
miért ezt tettem, s miért nem azt?
Nem adja meg erre más a választ,
egyedül a Megváltó nyújt rá vigaszt.

Vagyis a teljes megbocsátás azt jelenti, hogy először Istenhez forduljunk, fohászkodjunk a bocsánatért, a botor viselkedésünkért. Aztán a másik félhez kell mennünk az ő bocsánatát kérni, és miközben ezt kérjük, késznek kell lenni arra, hogy magunknak is megbocsássunk.

Egyre nehezebb lépkedni felfelé azon a létrán. Ne add fel! Csak előre!

folyt. köv.: A létra: Negyedik fok

(AY)