Ő mondta

Ő mondta

– Uram, kérlek gyere velem… Fontos lenne. Életbevágó.
– Csak a csodáim kellenek? Mikor fogtok végre hinni? Mikor veszitek észre ki vagyok, és miért jöttem?
– Uram hiszek én… csak gyere velem, mielőtt késő lenne. Te vagy az egyetlen, aki segíthet. Kérlek!
– Menj haza. Él.
– Nélküled, Uram? – hangtalanul mormolod el ezeket a szavakat.

Hazaindulsz. Ő nem megy veled. Csak a Szava. Csak az Ígérete. Ott kell lábainál hagynod elképzeléseidet. Minden reményed ebbe a szóba zsugorodik. Él. Ő mondta.
Szinte minden megtett lépésnél újra elmondod magadnak. Él. Ő mondta. Arra gondolsz, mennyivel nyugodtabb lennél, ha melletted lépkedne. Ha közben elmondaná tervét, hogyan viszi mindezt véghez. Talán minden maradék félelmed elmúlna. Minden kétséged szertefoszlana.

Lépteid egyre súlyosabbak, ahogy közeledsz. Él. Ő mondta.
Egyszer csak emberekre leszel figyelmes. Ismerősek. Örülnek. Elédbe jönnek a hírrel. Valóban él. S akkor történt. Pont akkor, amikor Szava szólt. Hited szárnyakat kap. Nem kételkedsz többé.

Az a szeretet és öröm jött eléd, amely az úton végigkísért, s melletted lépdelt ebben a Szóban… Él.

 

János ev.  4,46-54

 

eRZSé

 

 

Még senki nem szólt hozzá...