Az első 100 nap…

…kevesebbre volt elég, mint gondoltam. Április 1-től 100 nap telt el, ekkor választottak meg a Firesz – Duna Mente elnökévé.

Röviden négy témában volna mondanivalóm. Kaotikus lesz. Előre is bocsánat ezért, de azt hiszem, hogy egy fiatalokat mozgató szervezet autentikus működési formáját majdnem biztosan a kaotikus szó kell, hogy jellemezze a legjobban. Akit érdekel egy-egy részlet bővebben, az keressen fel!

I. Staféta átvétel

Süll Tamással, előző elnökünkkel, tartom a kapcsolatot. Sokat segít, odafigyel a zökkenőmentes váltásra. Egyrészt unalmas, de fontos adminisztratív jellegű kötelezettségeket, másrészt a szervezet egészének profilját elemezzük.

Az egyik nagy kihívása az általam vezetett időszaknak az, hogy a Firesz – Duna Mente jelenlegi vezetőségében, az elnökkel együtt, mindenki önkéntes és laikus. Önkéntes, azaz a kötelezettségei mellett megmaradó szabad idejét szánja oda; laikus, azaz nem lelkész. Ennek a helyzetnek sokféle előnye és hátránya van. Ebben az egyértelmű látásom az, hogy erősebb felelősség-megosztásnak kell létrejönnie a vezetőségen belül és az önkéntes aktív tagjaink között. Nem tartható, hogy egy központi elnöknél összpontosuljon minden. A legfontosabb elnöki feladatomnak a feladatok leosztását, delegálását tartom.

Az előző elnök a búcsúzó beszédében azt a gondolatot fogalmazta meg útravalóként, hogy a Firesz – Duna Mente van a tagjaiért és az önkénteseiért, nem fordítva. Ez a felismerés bennem maradt. Ha tehát Te, mint tag, vagy mint önkéntes, nem épülsz a Firesz – Duna Mentének odaszánt szolgálatodban, vagy nem teszed azt örömmel, akkor ott valami nincs rendben, légy szíves keress fel engem, vagy a vezetőségből valakit!

II. A fán

Szedtetek már idén cseresznyét? Én kétszer is, és mindkétszer jó sokat. Ott a fán sokféle gondolat ihletett meg. A pillanat, amikor leszakítod a gyümölcsöt egy nagyon hosszú folyamatnak a vége. Elkerülném a biológia ismeret-hiányosságaim megszellőztetését. Annyi biztos, hogy annak a fának óriási gyökere, erős törzse és szép leveles lombja volt. Ehhez hasonló, a Firesz – Duna Mente gyümölcstermő “képessége” is. A gyökerünk az kell, hogy legyen, hogy egyen-egyenként Krisztust követjük a mindennapjainkban, ez kell, hogy tápláljon és küldetéssel ruházzon fel minket. A törzs a szervezetiségünk, ami biztosítja az információk áramlását, felméri az igényeket, a háttérmunkát hangolja. A lomb pedig a megszervezett alkalmaink, ahol várjuk az titokzatos áldást.

III. Ige   

„Istennek semmi sem lehetetlen.” Igaz, hogy az angyal mondja Máriának. De szerintem igazából az Úr üzeni mindannyiunknak. Ha tehetitek, olvassátok el ezt a bibliai részt (Lukács 1,26-38). Nem arról van szó, hogy kieszelünk valamit és megcsináljuk, akármennyire is eszement ötlet. Nem. Arról van szó, hogy Mária szembesül egy küldetéssel. Üzenetet kap. Ekkor hangzik el a bátorítás.

Keressük a küldetésünket! Fireszen belül vagy kívül. Szeretném, ha ez az ige mindig-mindig előttünk lenne.

IV. Álom

Az álmom az, hogy a Firesz – Duna Mente hosszú távon olyan közösség lesz, amelyben csodák történnek: az emberek megtérnek, hitben fejlődnek és sokféle szolgálatban megdicsőíthetik Istent. Ez amolyan személyes álom. Ha van időtök, olvassátok el a vezetőség küldetésnyilatkozatát is (ezen az oldalon megtalálod).

Köszi, hogy végigolvastad!

A Firesz – Duna Mente elnöke: Kelemen Sándor.

Még senki nem szólt hozzá...