A Gekib nevű állat hátán

A Gekib nevű állat hátán

Tudom, Kedves Olvasó, hogy ez a Gekib-állat poén már lerágott csont, én is csak azért bátorkodtam ezeket a szavakat idézni, mert az egyik (új) résztvevő szájából hangzottak el a legutóbbi Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórumon, közismertebb nevén: Gekiben.

Február derekán ismét összeültek a Kárpát-medence ifjúsági szervezeteinek képviselői, az egyes egyházak és kerületek missziói, illetve ifjúsági referensei, valamint a teológiák képviselői, hogy megülve a Gekibet, a bizalom témájával foglalkozzanak. Köszönettel tartozunk a MRE Zsinati Ifjúsági Irodája vezetőjének, Szontágh Szabolcsnak és munkatársainak, valamint a partiumi testvéreinknek, akik a találkozót Nagyváradon megszervezték. Ahogy az lenni szokott, előadások, csapatmunka, játékok, bemutatkozások, áhítatok, témafelvetések és kötetlen, zsíros kenyeres beszélgetések tették lehetővé, hogy a témában elmélyüljünk és megosszuk egymással tapasztalatainkat. Ezekről bővebben itt olvashatsz.

Gekib volt Nagyváradon

Arról írnék rövid írásom folytatásában, amit én hazahoztam a Gekibről. Mondatokat, gondolatokat, tekinteteket. Megerősödést, ötleteket, igei biztatásokat, hogy a fáradozásunknak meglesz a jutalma (2Krón 15,7). A kis dolgokra is oda kell figyelnünk, az elgurult drachma is milyen értékes volt a tulajdonosának! A mi ügyünket, az ifjúsági munkát is beleértve, a Jóisten kegyelemből fenntartja már egy ideje, ezért bizalommal lehetünk.

Apropó, bizalom: tudtad, Kedves Olvasó, hogy a bizalom az akaratunkból fakad? Hogy ez döntés kérdése? Milyen könnyen megbízunk a buszsofőrben, akit (talán) nem is ismerünk, hogy épségben elvisz az úti célig! Milyen bizalommal vagyunk – egy épületbe belépve – a tervező, a kőműves, a villanyszerelő stb. felé, hogy nem fog ránk omlani, nem fog agyonütni az áram! Megszoktuk. Az Istenbe és felebarátainkba vetett bizalommal azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Benne, bennük valahogy sokkal nehezebben bízunk meg.

És bennünk mennyire bízhatnak meg mások? Magyarországon egy felmérés alapján a megkérdezettek csupán minden második embert tartják megbízhatónak. Ha bizalmat szeretnénk építeni gyülekezetünk, egyházunk, szervezetünk (akár a Firesz) stb. felé, akkor a kölcsönös bizalmat kell munkálnunk – és megbízhatónak lennünk.

Egy Váci Mihály idézettel és egy zsoltárral fejezem be – kitalálod, Kedves Olvasó, melyik melyik 🙂 –: “Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” “Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.”

Kiss Miklós

(Fotó: Kiss Gábor)

Még senki nem szólt hozzá...