Hűség egy kevés élesztŐn

Hűség egy kevés élesztŐn

Az ÉlesztŐs papírkarkötő épp lerohadófélben a kezemről, miközben azon gondolkodom, hogy mégis mit szemezgessek egy ilyen személyes tapasztalatok tömkelegét összegyúró hétből. Hisz egyátalán nem biztos, hogy te is úgy élted meg, ahogy én.

Én úgy mondanám, az ÉlesztŐ volt a nyaram tiszta pillanata. Amikor helyre lett téve, merre is kéne tartanom az Atyámmal való kapcsolatomban meg úgy általánosan ezen a nyáron és a következő évben. Élveztem az előkészítő napokat. Hogy közösen készülődhetünk a sátoros ünnepre. Hogy érezzük azt a leheletnyi izgatottságot a levegőben. Mégis a tábornyitás előtti két napban még az sem volt tiszta számomra, hogy mit is szeretnék megtudni a főelőadásokból, mit tár elém a vezérige, egyáltalán hogyan szeretnék rácsatlakozni a hűség témájára. Isten valahogy furfangosan a háttérben munkálkodott számomra egészen az utolsó két napig.

De még mielőtt kitörölgetnénk a lelki lecsóstálat, hadd írjam le a tehenkekolompolással aláfestett hetünk helyszínét és egyéb gyakorlati tudnivalókat. Kopárhegy tényleg nagyon kopár, már ami a négyzetméterre jutó emberek jelenlétét illeti. A napkelte, és úgy az egész környezet viszont gyönyörű, főleg a szemben lévő dombról, amin a fent említett tehenek legelésztek ottlétünk alatt. Viszonyítás kérdése lévén a szállásról annyit tudok nyilatkozni, hogy a sátrunk tökéletes komfortérzetben részesített, ajánlom mindenkinek az ilyen tábori élmények megtapasztalását. A főépületben osztották a menzát, sőt még a hangulatosan arany-lila színekbe öltözött BeülŐ banánturmix termését is felélhettük. Ami a legjobb volt a tábor programleosztásában, hogy szinte alig ütötték egymást a dolgok, csak a szemináriumok voltak egy időben.
Bár az öt nap ugyanolyan felépítésű volt, az ember úgy variálhatott magának mindent, ahogy szeretett volna, szóval gyakorlatilag rajtad múlott, hogy mennyire élvezed és használod ki az adott napot. Sportból, kézműveskedésből, imasátorból, na meg agytornáztató előadásokból sem volt hiány. El ne felejtsem említeni az egyik legjobban tetsző ötletet a két évvel ezelőtti táborról is, az Élőkönyvtárat! Viszont ahhoz képest, hogy milyen érdeklődő voltam a könyvek irányába, idén valahogy kevés időt, erőt, és kreativitást mutattak az amúgy több évtizednyi élettörténetek.
Idei kedvenceim közt a dicsőítés is ott volt. Könnyebb elmondanod vele azt, amit imában nem tudsz. Sőt, jó hangulatban sincs hiány, merthogy keresztény mulatós is van a repertoárban. Az pedig, hogy ki milyen módon, milyen lelkülettel és megnyilvánulásban énekel az Úrnak, azt hiszem, közte és Isten között zajlik, nincs olyan, hogy túlzás, vagy nevetséges, csupán mert nincs hozzá mércénk, amihez viszonyítani tudnánk.
Visszatérve ahhoz a bizonyos lecsóhoz, a hűség bizony olyan téma, amit mindenki ismer, mégsem ért senki. Ezért is bonyolult aztán elmagyarázni, hogy hogyan jusson eszünkbe ne csak a házasságban való hűtlenség és a kutya erről a szóról.

A hűség küzdelmekkel jár. Értem csaljanak meg mást, de engem ne csaljanak meg. Lehetséges hűségesnek lenni, de nem mások lebecsülésével, ígérgetéssel és hősködéssel, hanem a bukások megbánásával, a kegyelem elfogadásával, közösségvállalással, alázattal és megbízásunk elfogadásával. A hűség aktívan türelmes, kérdez, felszólít, gondoskodik. Ellenségei a restség, a szervilizmus, a hűtlenség, sőt, negatív értékekhez is lehetünk hűségesek.

Ezt szerettem volna megtudni a főelőadásokból.

Hű voltál a kevésen, szolgám! – Nagyon-nagyon sok mindent tettél, ha Ő azt mondja neked, hogy hű voltál. Kipróbálta a képességeid a két tábor között eltelt két évben, és úgy döntött, sokat bízik rád ezután.

Valami ilyesmit mondanék, ha megkérdeznék tőlem, hogy mit jelentett számomra a vezérige.
Azalatt pedig, amíg mindezt feltárta előttem Isten, körülöttem semmi sem változott, ismét a belé vetett bizonyosság biztonsága volt, ami sok kérdést tisztázott, felüdített és bizonyságtételre indított.

Mindezek után az egyik legnehezebb dolog az, amit most művelek. Megfogalmazni erről a hétről valamit, ami azok számára is érthető, akik nem voltak ott. Sajnálom, mert érzem, hogy a szókincsem cserbenhagy, és nem tudom az élményt megfelelően átadni, de ez valószínűleg amiatt a sok-sok szál miatt van, amiket Ő mozgatott a hét folyamán. Összeszedte a csapatot, hogy felépítsék a sátrakat, amiben dicsőíthetjük Őt. Elhozta a megfelelő embereket, akiknek itt volt az ideje, hogy befogadják. Élénk, természetben lévő helyszínt adott, ahol a hidegben is jó volt a csillagokat nézni. Hagyta, hogy mindannyian hassunk egymásra. Nem csak a felkészült szemináriumtartók, hanem a résztvevők. Úgy rendezte, ahogy ebben az évben lennie kellett, több mint kétszáz embert figyelt és hallgatott meg naponta.

Lehet, hogy amiről beszélni kéne, nem is maga a tábor, hanem az a találkozás, amit itt élhetsz át?

1 hozzászólás

  1. eRZSé szerint:

    Köszönjük Eszter, most nekem is sok sok élmény jutott eszembe soraidat olvasva 🙂 Ez a ” tehenkekolompolással aláfestett hetünk” valóban a Találkozás helye/hegye volt 😉 GBU 🙂 🙂