Időpont:
2023. máj. 7.
Kedves Imaharcosok!
"Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" Mk 4,35-41
Veszély, nyugtalanság, pánik. Nagyon szép kontrasztja látható itt annak, hogy milyen az, ha megtanultunk bízni és hinni az Istenben, az ő megtartó erejében életünk minden percében, és milyen az, amikor ezt még csak tanuljuk. A tanítványok itt még csak tanulják. És valljuk be őszintén, életünk bizonyos területén még mi is csak tanuljuk. Van az a része az életünknek, ahol mi is elbizonytalanodunk és kételkedünk, majd feltesszük a kérdést: Mester, nem törődsz velünk/velem? A helyzettel, amiben vagyok?
Kedves imaharcos, meg kell látnunk, hogy igenis törődik. Mert ha nem tenné, akkor Jézus sem tudott volna a vánkoson aludni. Azért tudott így tenni, mert hitte, hogy élete és minden dolga Isten kezében van. A nehéz időkben mi is vegyünk példát Jézusról, az ő nyugalmáról, az Istenbe vetett bizalmáról. Ámen!
Vigyük imádságban mindazokat a dolgokat Isten elé, amik izgalommal, aggodalommal töltenek el! Vigyük elé nehézségeinket és küzdelmeinket, rábízva magunkat, tudva és tapasztalva, hogy Ő mindent a kezében tart.
Áldott imaórát!
Cs. Lali
