Az utóbbi napokban megmagyarázhatatlan (na jó, tudom: magyarázható J) hála jár át. Biztosan tudom, érzem, tapasztalom, hogy imádkoznak értem. Hálás vagyok az értem imádkozókért. És azokért, akikért én is imádkozhatok. Akiktől bizonyságtételeket hallottam, akik által Isten megérintett és elhívott. A nehézségekért, amiket átéltem és a bajokért, melyektől megóvott az Úr (Tuti több van, mint amennyit el bírok képzelni!) Hálás vagyok azért, amink van és amink nincs. Valahogy (újra) leegyszerűsödtek a dolgok. Élvezem az Úr Jézus jelenlétét, még többet remélek, még inkább dicsérem, mert Ő méltó.
Adjunk hálát azokért, akik imádkoznak értünk; köztük az imaszolgálatosokért. Köszönjük meg azokat, akik hitben neveltek, tanítottak. Akiket Isten használt, hogy szolgáljon felénk. Köszönjük meg őket, és ha még élnek, kérjünk áldást az ő további életükre! (Ne feledjük a vizsgázókat, a próbák előtt állókat sem!) Őszinte szeretettel:
kismiki