Tinitábor 2022

„Még találkozunk!”
Beszámoló

Nagy örömömre idén végre én is eljutottam a Tinitáborba. Mivel korábban már sok jót hallottam róla, kíváncsi voltam, milyen is lesz. Izgatottan vártam, hogy kikkel fogok találkozni, kik lesznek a vezetők, milyen témákról fogunk beszélgetni. A legjobban a csobeszoktól tartottam, mivel elég zárkózott vagyok, de a vidám társaság előtt nekem is sikerült megnyílnom. Jó volt megtapasztalni az egymásra figyelést, de a legmeglepőbb számomra annak a felismerése volt, hogy nem bántottuk egymást sem szavakkal, sem szúró tekintetekkel. A hat nap alatt közel kerültünk egymáshoz, a vezetőkhöz, és úgy érzem, Istenhez is.

Amikor megérkeztünk, rögtön belecsöppentünk a tábori életbe. Nagyon felszabadító érzés volt annyi vidám ember között lenni, találkoztam régi barátokkal és szereztem újakat is (egy egész kis családot).

A tábor alatt az örömről, a szelídségről és az imádságról hallhattunk előadásokat. A vezetőkön látszott, hogy szívből szóltak, még minket tiniket is sikerült megérinteniük. A csobeszokon a valódi érzéseinkre és véleményünkre voltak kíváncsiak. A beszélgetéseket játékokkal próbálták elősegíteni.

Elvárásokkal mentem magammal kapcsolatban, amiket úgy érzem, sikerült teljesítenem. Sikerült megtalálnom önmagamat, a békességet, és őszinte tudtam lenni Istenhez. Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam, de a tábor végére úgy éreztem, hogy egy új Julit kaptak a barátaim és a családom is.

A szervezők a lelki táplálék mellett a szórakozásra is gondoltak, mert ugyebár ép testben ép lélek. A programokon mi is törtük a fejünket, aláírásokat gyűjtöttünk (Lali nagy örömére).

Volt részünk vizes napban #neengemfröcsköljetek #nemakarokvizeslenni, műhelyekben, számháborúban, néptáncban #táncoslábúak #jópárosítások #érezdaritmust, fagyizásban és röpi bajnokságban is #tesztkör #visszavágótakarok #ittazírek.

Kimondhatatlanul hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy ilyen szuper (még a tiniknek is) programokat találtak ki nekünk.

A tábor végére olyan közösséggé kovácsolódtunk, ahol mindenki egyformán fontosnak érezhette magát. És én csak köszönettel tartozom, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem. Nagyon megkedveltem mindenkit, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a búcsúzkodás jó sokáig tartott. A templomból kijövet mindenfele sírós arcokat és ölelkező barátokat láttam. De ez nem kell, hogy egy végleges búcsú legyen. Lehet ez egy olyan „még találkozunk”. Remélem, jövőre újra együtt fogunk dicsőíteni, és nagyokat nevetni akár hajnalokig.

Ahogy István bá mondta: „Az aranyfonal örökké összeköt bennünket!”

Szabó Juli

„Minden nagyon jó volt”
Beszámoló

Július 18-tól 23-ig egy táborban vehettünk részt a Firesznek köszönhetően, élményekben és boldogságban gazdag időt tölthettünk el együtt. A tábor helyszíne Bátorkeszi volt. Az első nap, amint megérkeztünk, regisztrálnunk kellett, majd csoportokra osztottak minket. A csoportban, amelyben én voltam, voltak számomra ismeretlen emberek is, de olyanok is, akiket ismertem előző alkalmakról.

A program minden napra más volt, de voltak ismétlődő programjaink is, például a dicsőítés és a csoportos beszélgetések. Minden napunkat reggeli tornával, majd reggelivel indítottuk. Minden nap imádkoztunk, Istenről tanultunk és a programokkal is hozzá kerülhettünk közelebb. A programok között általában voltak 5-15 perces szüneteink, viszont ebéd után volt csendes pihenő, amely egy óráig tartott, és azt csináltunk, amit szerettünk volna. Sportra nem volt túl sok alkalmunk a meleg időjárás miatt, de a táborhely területén tudtunk focizni, pingpongozni és röplabdázni is, ráadásul a héten métázni is elvittek minket, amit nagyrészt mindenki élvezett. A héten volt egy „vizes nap” is, ahol különféle játékok voltak, vagy feladatokat kellett megoldanunk. A hét végére majdnem mindenki mindenkivel megbarátkozott, de voltak, akiknek ez hamarabb is ment. Az utolsó esti dicsőítésnél elég sokan sírtak, hogy el kell menni. Majd a sírás után egy kicsivel vidámabb program jött, mályvacukorsütés gyertyaláng fölött, ami alatt szintén jókat beszélgettünk. Másnap, azaz az utolsó napon volt egy istentisztelet, utána már csak ebédeltünk és könnyes búcsút vettünk egymástól.

Ha a hétről egy rövid véleményt kéne mondani, akkor minden nagyon jó volt, a programok, a társaság, a vezetők, és az étel is.

Csente Bálint