Időpont:
2021. júl. 5–10.
Helyszín:
Fireszke Gyermek-, Ifjúsági és Konferencia-központ
Bátorkeszi
Tavaly ilyenkor még senki sem gondolta volna, hogy egyhamar táborozni fogunk. Idén mégis sikerült. Végre nem a kamerán keresztül láttuk egymást és hallgattuk a szakadozó hangokat a rossz internet miatt, hanem személyesen is találkoztunk.
Amikor megérkeztünk a táborba, nagyon furcsa volt számomra hirtelen annyi ember között lenni, de természetesen mindenkinek nagyon örültem. Viszont láttam régi barátokat, szereztem újakat, vagy éppen megerősítettem a kapcsolatokat.
A tábor témája is a kapcsolatok voltak. Nagyon jó előadásokat hallhattunk erről Istvántól. A következő mondandója fogott meg engem a legjobban: „Szeretlek, mert szeretni akarlak.” Nem is fejezhette ki volna jobban, hogy mennyi erőfeszítéssel jár szeretni valakit. De ha belegondolunk a jó pillanatokba, akkor teljesen megéri.
Ez a tábor azért is volt különleges számomra, mert nagyon mély volt. Az utóbbi időben nem volt minden rendben a hitemmel és nagyon elveszett voltam ezen a téren. De ez a hét megmentett, ugyanis közelebb érzem magam Istenhez, mint eddig valaha. Néha mindenkinek kell egy kis löket és nekem ez volt az.
A komoly dolgokon kívül volt részünk különböző játékokban, műhelyekben, önkéntes munkákban, vizes napban, még egy éjjeli túrában is. Elég régóta vagyok résztvevő az ilyen alkalmakon ahhoz, hogy egy kicsit „bennfentesnek” számítsak, ezért tudom, hogy a vezetők beleadtak ebbe a táborba mindent, ami tőlük telt. Még akkor is, ha egy csomó akadályba ütköztek. Szerintem nem lehetünk elég hálásak nekik.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ismét ilyen jó élményeket tudtam szerezni. Kimondhatatlanul szeretem ezt a közösséget és örülök, hogy a részese lehetek. A kezdetektől fogva tárt karokkal várnak, bármilyen eseményről is van szó, ezzel elérve azt, hogy úgy érezzem, van egy hely ahova tartozom.
Remélem, hogy jövőre is ugyanígy találkozhatunk és együtt tölthetünk egy hetet, ami legalább ilyen szuper lesz, mint a mostani, ha nem jobb. Mindenkinek, aki ott volt és szebbé tette a napjaimat: köszönöm. És végül üzenem azoknak, akik szerint a keresztény táborok unalmasak, hogy tévednek. Megunhatatlanok.
Soós Patyi
Nagyon izgatottan jöttem a táborba, ahol a jelenléti ív aláírása után el is foglaltam a helyem az alagsori szobában. Ezután Lali bemutatta a vezetőket, majd ismerkedő játékokat játszottunk. Este dicsőítettünk, végül társasozással zártuk a napot.
Másnap reggeli áhítat után reggeliztünk, ezután következett István első előadása, ahol a kapcsolatainkról volt szó.
Az előadás után csoportokba osztódtunk, és megbeszéltük az előadást.
Egy kis szabadidő elteltével jött a finom ebéd, és az ebéd utáni csendes pihenő.
Miután ennek is vége lett, különböző műhelymunkákat próbáltunk ki. Én a dicsőítést választottam, mert mindig is nagyon közel állt hozzám a keresztény zene. Itt Ági és Édua vezetésével betanultunk egy zenét, amit aztán el is játszottunk az esti dicsőítésnél (addig még sok minden más is történt, de nem akarlak untatni titeket), majd lezajlott az első Nikodémusok órája nevű program, aminek keretén belül Júlia, Lázár és Zsófi beszélgetett a családról, ami után mindenki fáradtan tért nyugovóra. Szerdán délelőtt semmi érdekes nem történt, viszont csendes pihenő alatt megtanultam Lázártól kábelt tekerni (ezúton is köszi). Ezt az önkénteskedés után a nap eseménye követte: a focimeccs! Itt gyorsan két csapatra oszlottunk, és jött a játék, amit a jó kapusteljesítménynek és a stabil védelemnek köszönhetően mi nyertünk.
Az esti dicsőítést és áhítatot követően ismét aludni mentünk.
Csütörtök következett, ahol a megszokott délelőtti programok következtek, ebéd és vizes játékok után pedig minden a tábor legnagyobb eseménye körül forgott, ugyanis focibajnokságot rendeztek. 4 csapat nevezett, és végül szoros küzdelemben a vezetőkből kialakított Rókák csapat nyert. Ezután vacsora, majd az esti túra jött a sorban, amelyben egy keresős-csapatmunkás-rejtvénymegoldós-furgonbanutazós-éjjelkettőrehazaérős dolog volt. Péntek reggel ezért egy kicsit többet aludhattunk, majd a záró előadás következett (voltak minden nap előadások amúgy, nem csak kedden meg pénteken).
Itt tudatosult bennem először, hogy mindjárt vége, és ez volt nekem az egyik legszomorúbb pillanat. Ebéd után elvileg röplabda lett volna a program, de ezt egy elég nagy eső megakadályozta, így csak este hat óra körül tudtunk elmenni métázni. Méta után jött az Utolsó Vacsora, ami nem egy festmény, hanem jelen esetben egy igen vidám hangulatú étkezés volt. Vacsora után egy kis szabadidő, majd bizonyságtétel és dicsőítés volt a programban. Ezután éjfélig zenélés, beszélgetés, focizás (igen, éjfélkor fociztunk), majd pihenőre mentünk. Szombat reggel összekészülődtünk, majd szabad program után jött a záró istentisztelet, ebéd után pedig elbúcsúzás és hazautazás.
A búcsúzásnál egyszerre voltam szomorú és boldog. Boldog, mert ennek a nagyszerű tábornak lehettem a részese, és szomorú, mert akkor ért véget, és a búcsú fájt.
Összességében nagyon jól éreztem magam, és minden fiatalnak ajánlom ezt a tábort, és az összes Firesz rendezvényt, aki érdeklődik Isten után (aki nem érdeklődik utána, annak is, hátha itt megismeri).
Csémy Dani
