Időpont:
2011. jan. 28–31.
Helyszín:
Betlehem Missziós Központ
Jóka
Sziasztok kedves Fireszes tesókák!
Szeretném Nektek megköszönni, hogy elkészítettétek az immár pár hetes élményekkel bennünket tápláló Credo-tábortot! Így enyhén megkésve kifejteném ezt egy kicsit bővebben is, hogy legyen mit nyugodtan továbbküldenetek mindenkinek arról, hogy merre járok most utamon és hogy miért volt ajándék ez a hétvége meg az utánna jött pár nap. Egy kicsit most mesélek magamról is, jó?
Nos, órmótlanság lenne ennyit, amennyit írtam (ne ijedjetek meg) egy email-szövegben hagyni, ezért csatolom pdf-ben, ok? Tehát itt egy hosszabb bizonyságtétel. Aki szeret olvasgatni, az fusson neki egyszerre, aki meg csak szemezgetni, az nyugodtan ossza fel több napra 🙂
Isten áldjon
Zoleeka
Sziasztok!
Egy téli tematikus tábor, hasonló, mint a többi: kevés alvás, jó hangulat, kedves fiatalok, sűrű napi program, éjszakai nassolás és beszélgetések, lelkes éneklés, könnyes búcsú… De mégis más, mégsem a megszokott: néhány új arc, új játék, új programpontok, új kérdések és gondolatok, új lelki erő: hitbeli megújulás!
A tábornyitáskor megtelt a jókai missziós ház nagyterme: már harmadszor köszönthettük a kóreai seoul-i Dongan presbiteriánus gyülekezet Ammi "Én népem" elnevezésű nyolctagú missziós csoportot, velük együtt Park Sung Kon missziós lelkészt. Énekeltek, de most már magyarul is, bemutatták a már sokunk számára ismert "Tekvondo" harcművészetet, de most már élesben törve falapokat is, és egy újabb pantomim előadást "Minden" címmel. Ők másnap már indultak is tovább missziós útjukon. Park Sung fölvetette, hogy reméli, egyszer majd mi is eljutunk Kóreába egy csoporttal. 🙂 Én benne vagyok! Majd tudatjuk, hol lehet jelentkezni J!
A fiatalokat újra csak valami szokatlannal és személyessel szerettem volna köszönteni, így a témához próbáltam kitalálni valamit, mely a "CREDO", avagy a "Keresztyénség alapjai" címet viselte.
A hétvége célja ugyanis hitünk alaptételei, hitvallásaink megvizsgálása volt, de nem személytelenül, kívülről, magunkat kivonva azok alól, hanem személyesen, hogyan éljük meg mi azokat az életünkben, vajon jó és igaz alapokra építettük-e az eddigi hitünket. Kemény dió, de nagyon fontos! És én nagyon örülök annak, hogy ez a témaválasztás maguktól a fiataloktól indult. Hát ezért öltöztem ki szép nyakkendőbe, jelezve ezzel, hogy nagyon fontos az alap, a forma, de elengedhetetlen, hogy ehhez a formához mi személyesen ragaszkodjunk, magunkat adjuk, saját magunkon vizsgáljuk meg azt. Ezért le is vettem ezt az egyik kedvenc színes nyakkendőmet, és előre felajánlottam a meghirdetett árverésre, jelezve ezzel a személyes odaadást.
És valóban, kemény dió volt az előadássorozat anyaga, de mégis élvezhető (na jó, nem biztos, hogy mindegyik előadás volt élvezhető egyformán mindenki számára, de a hitbeli tanok nem egyformák, mint ahogy mi is különfélék vagyunk. 🙂 Mindenesetre köszönet a fiatal előadóknak, akik vállalták és felkészültek! (A témákat nem írom szét, aki volt tudja, aki nem volt, az az oldal alján megtalálhatja.) Őszintén bevallom, hogy számomra is előjöttek új hitbeli dolgok, amiket részben átbeszéltünk, de még úgy érzem, jó lesz ezt folytatni.
Én lemaradtam az éjszakai bújócskáról, meg néhány egyéb játékról, de azért biztos jó volt! Bevallom, hogy én az úgynevezett hajnali áhítatok egyikén sem voltam, szégyellem magam, de amit még jobban szégyellek, és alázatosan bevallom, hogy egyszer sem mosogattam. Csak hogy ezen túl már ne Zoltánt cikizzétek. 🙂 Nagyon jó ötlet volt az árverés, élvezetes és jótékony! Szerintem ilyet máskor is lehetne csinálni. Már tudom is, hogy mit ajánlanék fel.
Kétségtelenül a legmeghatározóbb pontja a tábornak a vasárnap esti – sokunk számára még nem ismert, és először szokatlan formájú – imaközösség volt: egy nagy körben ülve folyamatosan énekeltünk, miközben lehetőség volt a négy sarok egyikében imádkozni, illetve imát kérni. Volt, aki ekkor döntött Jézus Krisztus mellet, volt, aki hitbeli harcára kért imádságot az imaszolgálatot vállaló párostól. Leírva elég száraznak, és zűrzavarosnak tűnhet, de megélve annál inkább megerősítő volt. Nem emberi igyekezet, hanem az Úr Lelke irányította ezt az együttlétet.
Jóllehet jó magam nem tudtam részt venni a vasárnapi istentiszteleten (most már valaki jogosan megkérdezheti, hogy akkor mért pont én írom a beszámolót, ha semmin sem voltam ott? :-), de a tényeket leírom: szokásunkhoz híven két énekkel és Flóra személyes bizonyságtételével szolgáltunk a gyülekezetben.
Mindenkinek köszönet a sok segítségért, akár előkészületekben, akár a tábor alatt, és utána is. Mindenképpen hadd köszönjük meg még 1 x a helyi lelkészházaspárnak a szolgálatot, főleg Zsaninak (négy kis eleven prüntyő mellett) finomságokkal ellátta egész tábort! KÖSZÖNJÜK!!!
És végül hogy ez a tábor valóban más volt, mint az eddigiek, az a következő: a tábor témája nincs lezárva, hanem csupán feldobva: kis csoportokat alakítottunk, így az évközben tovább gondoljuk és tárgyaljuk az alapokat, és megosztjuk egymással, hogy mi működik, és mi nem az életünkben ezeket illetően.
Én már nagyon várom, hogy ez beinduljon! Mindenkinek jó egyezkedést, és őszinte jó beszélgetéseket kívánok!
Utószóként, de egyáltalán nem mellékesen, csak hogy ne feledjétek:
Sola Scriptura, Sola Gratia, Solus Christus, Sola Fide, Soli Deo Gloria!
tomi
Téma 1. : Ki a keresztyén?
Téma 2.: Hamis Istenképek, Kicsoda Isten tulajdonképpen?
Téma 3.: Szentháromság
Téma 4.: Isten szeretete
Téma 5.: Megigazulás Krisztusban
Téma 6.: Döntés Krisztus mellett
Téma 7.: Virtuális és valós kereszténység
