LÉLEKzetvétel 2019

Családos hangulatkép

Szerda. Pakolás. Elférünk a kocsiban? Minden megvan? Alszik majd a gyerek, vagy üvölteni fog? Megtaláljuk egyből, vagy tekeregni fogunk?

Délután 16:00. Megérkezés a célponthoz. Csesztén hideg van.  És minden zöld. És békés. Virágok az asztalon. Gyorsan regisztrálunk, és irány a szoba. Tényleg csak mi fogunk itt lakni? Hiszen ez nagyon szép. Otthonos és tiszta. Kipakolunk. Lassan belülről is megérkezünk.

Odakint és idebent öröm az arcokon.  Rég nem látottak és új ismerősök.  Finom vacsora.

Esti dicsőítés.  A gyerekek kint játszanak. Vigyáznak rájuk. Váratlanul ér, hogy teljesen jelen tudok lenni végre valahol. Felszabadulás. Sírás. Öröm. Közösség.

Az előadások témája nagyon aktuális. Mit jelent nekem a közösség, az istentisztelet, az egyház? Hogyan, mitől tudok otthon lenni benne? Hogy tudom mások számára is otthonossá tenni? Püski Dániel Péter első levelén keresztül beszél a saját gyülekezetalapítási tapasztalatairól. Szeretem, hogy minden oldalról megvizsgáljuk a kérdést, és hogy figyel. Sokat kérdez. Sokat kérdezünk.

Délután akad, aki túrázik, vagy megnézi Vöröskő várát, és van, aki a homokozót túrja. Beszélgetések mélységről és magasságról. Kicsi patak a tábor alatt. Az erdő csendje. Komollyá fajuló barátságos focimeccs. Fagyűjtés, tábortűz, špekačky, szétkent dinnyelé a padlón és a mohó kis arcokon. Gyerekek rohangálnak mindenütt: a hatalmas sportpálya körül, a homokozóban, a büféasztal körül.

Este hullócsillagból is jut egy, élő könyvből is néhány.  Másképp telik itt az idő, valamitől nagyobb súlya van, mindenre épp elég. De másnap már szombat. Pakolni kell. Dudorászom. Valahogy beragadt a fejembe, pedig eddig nem is szerettem, hogy „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok”…

Jónás Vaszily Tímea

Beszámoló

Az idei Lélekzetvételen Püski Dániel debreceni református lelkész vezetésével a hívő emberek számára megkerülhetetlen témával, a gyülekezettel (közösséggel) foglalkoztunk. Az előadó elsősorban Péter első leveléből és a saját gyülekezetplántálási tapasztalataiból merített. Csoportos beszélgetések helyett rendhagyó módon együtt maradva, az előadóval beszélgettünk a témáról és saját tapasztalatainkról. Ezek során nyilvánvaló volt, hogy a résztvevőknek fontos az élő gyülekezet és hajlandóak megkeresni a módját, hogyan tehetnének érte. A táborra jellemző volt a vidám gyerekzsivaj, de az éjszakába nyúló társasjátékozás és beszélgetések is. Ez után a hét után talán szétszóródtunk sokfelé, mint a Péter korabeli gyülekezetek, de a tanultak alapján nekünk is elménket felkészítve meg kell keresni a helyünket a közösségünkben.

Pallag Gergely