Időpont:
2020. nov. 20–22.
„Legalább 7 hónapig” 🙂
Nem egyszerű a helyzet manapság. Semmit sem lehet biztosra megtervezni, ki tudja, mi lesz a következő hónapban. Bonyolódik az élet. Viszont sosem vagyunk egyedül. Bár most otthon kell maradnunk, és a tinihétvége „elmaradt”, Isten mindig ott van velünk, akármi is történjen.
Ez abban is megmutatkozik, hogy a tinihétvége mégis meg lett tartva, igaz nem a szokásos módon, de összejött az online tér hálójában. Egyszerűen csodás volt. Jó, persze nem lehet összehasonlítani azzal, ha ténylegesen is találkozhattunk volna, de az egy másik műfaj, most ezzel kell boldogulnunk, mindkettőt szeretni kell.
A téma aktuálisabb nem is lehetett volna. Kapcsolódás. Te hogyan kapcsolódsz az emberekhez manapság, milyenek a kapcsolataid? És persze a legfontosabb, hogy Istennel milyen a kapcsolatod. Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk vagy választ, vagy esélyt az eltöprengésre. Én személy szerint lelkileg teljes mértékben feltöltődtem a téma alatt, a gondolkodásokban, ezen az egész alkalmon.
Volt itt minden ami kell, csobesz, játékok (amiből egyet meg is nyertem, *drop the mic*), dicsőítés, napzárta és persze az is elengedhetetlen volt, hogy páran ott maradjunk a végén a vonalban beszélgetni, marhulni, amiért külön hálás vagyok még legalább 7 hónapig (belsős poén).
Amit még kiemelnék, az a megvalósítás, megemelem a kalapom a vezetők, szervezők előtt, mert nagyon jól meg lett szervezve a zoom-os alkalom, a dicsőítést és a csobeszt nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet megvalósítani, de elképesztő volt.
Kitartást mindenkinek! Ne csüggedjetek, legyetek türelmesek és szüntelen imádkozzatok!
Legjobbakat pubik! Gondolok rátok és alig várom, hogy lássalak titeket élőben is.
Forró Ricsi
„Miért vagyunk keresztények...?”
Tini7vége, miközben tombol a koronavírus? A Firesz keretein belül ez sem kizárt. A vezetők még ilyenkor is beleadnak apait-anyait, hogy kihozzák magukból a maximumot. Ugyanis a hétvégén megrendezésre került az első online tini7vége.
Péntek este egy kvízzel kezdtük a programot (amit ha már itt tartunk, én nyertem). Utána Tünde előadását hallhattuk. Beszélt arról is, hogy Isten azért jött az életünkbe, hogy fényt adjon, de az egészben, ami a legjobban megfogott az a következő kérdés volt: „Miért vagyunk keresztények?” Azért, mert eljárunk templomba? Vagy azért, mert ha megkérdezik, hiszünk-e Istenben, a válaszunk igen? Nem, ez ennél sokkal több. De ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek saját magának kell megválaszolnia.
Ezt követően dicsőítettünk. Hála Jánosnak és a gitárjának együtt tudtunk énekelni. Igaz, nem olyan volt, mint a személyes találkozáskor, de nagyon örülök, hogy legalább a kamerán keresztül együtt tudtuk dicsőíteni Istent.
Napzárta gyanánt a vezetők egy esti mesével készültek nekünk, ami a gödörről és a kupacról szólt. Tudtátok, hogy egy gödör az oldalán és az aljában izzad?
Szombaton ismét egy kvízzel kezdtünk. Ezután János beszélt az emberekkel, de magával Istennel lévő kapcsolatainkról is. A témát alaposabban átbeszélhettük az ezt követő csoportos beszélgetés alatt.
És ismét a kedvenc részemnél tartottunk – a dicsőítésnél, amit ezúttal Bence vezetett (aki már 7 hónapja készült rá – belsős poén). Nagyon vártam ezt a programpontot, de ez egyaránt azt jelentette, hogy közeledünk a hétvége végéhez, ami egy kicsit elszomorított.
Következett az utolsó program, ami a napzárta volt. Ez megint egy esti mese volt, ez alkalommal a színek születéséről.
Ezzel pedig elértünk a végéhez. Nagyon hálás vagyok a vezetőknek, hogy egy ilyen helyzetben sem hagyják veszni az alkalmakat és hihetetlenül jó volt látni, hogy a résztvevők mind ott voltak, miközben tudom, hogy egy csomó más dolguk lett volna. Ez a közösség tele van csupa jó emberekkel és ezért is éri meg Firesz-tagnak lenni.
Soós Patyi
