Időpont:
2022. jún. 10–12.
Helyszín:
Family panzió
Kokava Línia
Beszámoló az Im(a)pulzusról
Most voltam életem első egész napos túrahétvégéjén amire Rimakokován (Kokava Nad Rimavicou) került sor. A téma pedig „Im(a)pulzus” volt.
Izgultam, hogy milyen is lesz, olyannyira, hogy 2-3 órával hamarabb érkeztem, mint a többiek. Nem nagyon volt ezen a téren tapasztalatom, kérdés volt, vajon feljutok-e a csúcsra a többiekkel.
Bár nincs messze a lakhelyemtől, nem annyira ismerem a környéket. Persze ezek után már más szemmel nézem.
Imre Bori vezetésével aztán megvártuk a többieket is. A vacsora után pedig volt egy kis dicsőítés Édes Bence irányításával.
Mivel már régen találkoztunk, egyesekkel pedig csak most ismerkedtem meg, összeültünk beszélgetni, majd ,,eltettük magunkat´´ pihenni, mivelhogy másnap egész napos túra várt ránk.
Elérkezett számomra is a nagy nap. Máris az elején meglepődtem, hogy az első az volt, hogy kétfelé oszlott a nagy csapat. Lányok-fiúk csoportra.
Aztán kétfelé indultunk. Számomra nagyon felemelő volt, amikor az Im(a)pulzus szerint bizonyos helyeken megálltunk és Isten felé fordulhattunk.
És a „kis füzetecske” szerint rendezhettük a gondolatainkat.
Amikor felértünk a (leg)magasabb csúcsra (a Cisárka hoľára) annyira felüdültem azon, hogy annyira gyönyörű helyen is vagyunk! Nagyon jó volt a kilátás.
Bár bevallom őszintén, hogy gyakran kellett mély lélegzeteket vennem, hogy folytathassam az utat. Isten által azonban a lelkem mindig megerősödött, mert el akartam jutni a szabadság érzéséhez a csúcson.
„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3,17
Útközben nagyon tetszett a köteles játék. Az volt a célja, hogy mindenki csendben tudja valamennyi időre vezetni a csapatot.
„Isten segítségével, ha nehezen is, de megcsináltuk”.
„Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” ApCsel 17,28a
A vasárnap már könnyebb, lazulós nap volt. A reggeli étkezés után kiscsoportos beszélgetések + dicsőítés + számomra első ilyen körbeállós mutatós játék volt.
Aztán délután eljött a búcsúzkodás ideje. Megható pillanat volt, amikor mindenki öleléssel búcsúzott egymástól. Az vigasztalt bennünket, hogy majd nemsokára találkozunk.
Olyan jó volt látni Titeket és megismerkedni új barátokkal!
Végezetül pedig meg szeretném köszönni az Attila és Andris vezetésével lezajlott túrát.
Nem kihagyva a többi vezetőt sem. Nagyon hálás vagyok. Nagy öröm és nagy hit volt számomra Veletek lenni.
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”
Zsolt 51,12
Ezt kívánom Valamennyiőtöknek.
Hálásan gondolok Rátok!
Szeretettel
Sárándi Péter
