Időpont:
2011. szept. 24.
Helyszín:
Gyülekezeti imaház
Szia,
az én személyes élményem az ifitalálkozóról...
Egy nagyon jó nap volt ez a sportnap, de ez a nap nem csak sportról szólt, mert nem csak a testünk mozdult meg, hanem a szívünk is Isten felé...
A templomban olyan jó volt énekelni az Úrnak teljes szívvel. Azok az érzések voltak bennem, hogy mennyire jó, hogy ennyien összejöttünk és mind az Úrnak énekelünk és biztos, hogy az Úr nagyon örült ennek...:)
Én annyira örültem a reggeli áhítatnak, nagyon szólt az Ige: "Kövess engem" Máté 9,9 összehasonlítottam magam Mátéval és azon gondolkoztam, hogy ha az Úr nekem ha mondd valamit, hogy valamiben kövessem, akkor fölállok és követen őt vagy a saját fejem után megyek? Én mindig Jézus után szeretnék menni, mert biztos hogy csak az egy jó út van és nincs más, a többi mind bukás. Ahogy a testvérünk mondta, hogy ajándék az életünk az is megérintett, és tényleg nem mindegy, hogy hogyan élünk már fiatalon is. Ha Istenre bízzuk az életünk és Jézus után megyünk biztos, hogy célba érünk és nem fogunk eltévedni. És ha el is tévedünk akkor is Jézus tud minket visszavezetni a helyes útra. Hát azt hiszem jól járunk mindenképp ha Jézussal járunk 🙂
Ez után átvonultunk a focipályára és a tornaterembe, ahol mindenki megmutathatta, hogy mit tud vagy még miben szeretne jobb lenni. Volt méta, ami nagyon jó volt, jól kifutkostuk magunkat, volt florball, amit igaz hogy nem próbáltam ki de jó volt nézni:) aztán persze foci és röpi. Én röpiztem, amit nagyon élveztem és úgy láttam ebben nem voltam egyedül. Kint is röpizhettünk, igaz a háló kicsit instabil volt de a végére "megizmosodott" és elég jól bírta a gyűrődést, na persze mi is...:) És persze a finooom ebédet nem lehet kifelejteni és a palacsintákat, ami nagyon jól esett, nekem már pont korgott a gyomrom. És szerintem igaz, hogy a sport összehozza az embereket, de én elsősorban azért jöttem, hogy Jézusról halljak és még jobban megismerhessem Őt.
Azt hiszem jó lenne firesztagnak lenni, mert nekem is ebben a hónapban van a szülinapom és biztos örültem volna ha ilyen jó köszöntésben lett volna részem, azt hiszem ezen változtatnom kell:)
A Tomi bizonyságtétele megerősített abban, hogy Isten mindig velünk van. Olyan jó átélni amikor a mi kis életünkben, hogy Isten munkálkodik. Én is hiszem hogy a mi Urunk egy áldást osztó Isten aki nagyon szereti a gyermekeit és én is ezt élem meg. Mert minden a javunkra válik még ha akkor abszolút nem tudjuk elképzelni, hogy miért és hogyan, de az Úr tudja és soha nem hagy cserben minket (milyen jó nekünk).
Tomi Igéjével zárom ami egy csodálatos Ige: "Áldjad lelkem az Urat, az egész bensőm az Ő szent nevét!" (Zsolt 103,1) Hát így legyen...
Emese
