Időpont:
2011. okt. 29.
Helyszín:
Pápa
Pápa
„Egy könnyed nap Pápán”
Hadd meséljem el nektek, miről is szólt ez a pápai ifjúsági találkozó...
Reggel fél 8-kor kb. 15 álmos arcú fiatal jelent meg a Túl-komáromi vasútállomáson egy kellemes, Istennel eltöltött nap reményében. Idegenvezetőnk, Acsay Balázs, a legendás „pápai öregdiák” Győrben csatlakozott hozzánk a vonaton és még ott is fáradhatatlanul szervezte és intézte a napi programjainkat, hogy nekünk a legjobb legyen 🙂
Első utunk egy kis városnézéssel kezdődött, miközben Balázs lázasan ecsetelte a város nevezetességeit és a legfontosabb tudnivalókat. Balázs elbeszélése alapján a város a „középiskolások fellegvára”, amely iskolaidőben telítve van 14-től 18 éves diákokkal. A különböző irányultságú középiskolák között nagy a rivalizálás, amelyet ő személyesen meg is tapasztalt, sőt, keményen védte iskolájának érdekeit.
Eljutottunk a pápai református templomhoz, ahol az ottani lelkész és egyben Balázs néhai tanára mesélt a templom történetéről, működéséről és a diákok lelki életének ápolásáról. A lelkész úr meglepően közvetlen és humoros volt, mondhatni laza. 🙂
Felmentünk a harangtoronyba is, ahova egy meglehetősen kalandos, sötét és nem éppen tiszta út vezetett, de a látványért mindent.:) Fent a toronyban teljes látképet kaptunk Pápáról, és igen érdekes volt egy magasságban állni a szomszéd toronnyal – ugyanis a pápai református templom kéttornyú.
Ebéd után, teli hassal felvettük az irányt fő úticélunk felé, a Pápai Református Kolleéiumhoz. Érdekesség, hogy a fiú és lány kollégium egymástól több száz méter távolságban van, bizonyos biztonsági okok miatt. 🙂
Az iskola épületében lehetett megtekinteni a református gyűjteményt, amely egészen a középkortól mutatott be református kegytárgyakat, szertartáshoz használt eszközöket és imádságos könyveket, Bibliákat. Külön kiállítás szólt a gimnázium két leghíresebb néhai diájának, akik nem mások voltak, mint Jókia Mór és Petőfi Sándor. Petőfi tudniillik itt vette fel a Petőfi nevet, de a beiratkozási naplóban láthattuk, hogy még Petrovics neven szerepelt.:) A gyűjtemény leghíresebb darabja a kb. 2500 éves múmia volt, amelyet az iskola egyik támogatni vágyója szerzett be egyenesen Egyiptomból, ahol a múmia kereskedelmi árunak számított. A múmia és a koporsója külön lett vásárolva, a kettő között csak röpke 2000 év korbeli különbség van, de szemmel nem látható a turpisság. 🙂
A kirándulás alatt megtekintettük még a romos pápai zsinagógát, amelyet bezárva találtunk, de az ajtón található résen mindegyikünk megtett minden tőlünk telhetőt, hogy "bepillantást nyerjünk az épületbe”. Részemről megrázó volt látni egy ekkora hatalmas épületet, elhagyatva, üresen és szó szerint romokban látni...
Ezután látogatást tettünk a a pápai Várkertbe, amely a földesúr birtokaként szolgált a régi időkben.. A park számomra még mindig idézte a régies külalakot, a magas fákkal, a kanyargós utakkal, a tágas térrel. A parkban picit visszafiatalodtunk játszó kisgyerekekké, rengeteg játékkal és vidámsággal töltöttük el ezt az Isten eme remekművében kapott pár kellemes percet.
A várostól egy kellemes fagyizással és sütizéssel búcsúztunk, gyönyörködvén az utcai látnivalókban, élvezvén ezt a kellemes napot, amikor az égvilágon semmi gondunk sem volt, kivéve az, hogy gyönyörködjünk Isten munkájában és csodálatos kegyelmében, hogy itt lehetünk, együtt. 🙂
"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is ő benne" (Jn 4,16).
Veronika