ÉlesztŐ - Előkészítő hétvége II.

A húsvét utáni első, meglehetősen borongós hétvégén zajlott a 2022-es ÉlesztŐ második előkészítő hétvégéje immáron (nagyon is) offline formában, Királyréten. A péntek délutáni érkezés és vacsora után egy közös dicsőítéssel nyitottuk meg az alkalmat, illetve mindenki kapott egy számot, amiről először nem is tudtuk, hogy mire fog szolgálni. Hamar kiderült, hogy az étkezések alkalmával ez a szám fogja meghatározni, hogy hová üljünk, a szervezők ezzel is elősegítették az ismerkedést, illetve a szám alapján kellett rövid bizonyságtételünket elmondani arról, hogy mit jelent számunkra a szolgálat, és hogy miért is szeretjük Istent. Az este ezután vidám társasjátékozással telt, a rég nem látott barátok között pedig hosszú beszélgetések alakultak ki.

Szombat délelőtt szemrevételeztük a tábor kies helyszíneit, hogy hol lesz a program- illetve az imasátor, hol fognak zajlani a kiscsoportos beszélgetések. A munkacsoportok élőben is tudtak egyeztetni, majd ebéd után egy rövid sétára indultunk a közeli tóhoz. Az út alatt egy speciális problémát is meg kellett oldaniuk a csoportoknak, mint például mit tennénk, ha beázna a programsátor, vagy ha lebetegedne a főelőadó.

Vacsora után mindenki prezentálta a nap során elvégzett munkáját, ami nyomán át tudtuk beszélni a műanyag pohár és a programfüzet szükségességét is. A produktív, de kimerítő megbeszélést követőan a dicsőítésben találtunk lelki pihenésre, amit most is a felszabadult szabadidős program követett.

Vasárnap ellátogattunk a szokolyai egyházközség istentiszteletére, ahol méltóképp tudtunk pontot tenni hétvégénk végére.
Felüdítő volt annyi régi ismerőst hosszú idő után újra látni, és új embereket megismerni. Úgy érzem egy olyan hétvégén vagyunk túl, amit Isten áldása kísért, és azért imádkozunk, hogy a nyári ÉlesztŐ is ilyen áldott legyen!

Gáspár András

„…akié vagyok és akinek szolgálok.” (Apcsel 27,23)

A második, offline-helyszínbejárós hétvégét követően, amikor megszólítottak, hogy írjak beszámolót, valamiért ez az ige keringett bennem lecsillapíthatatlanul.
Többször, többféleképpen, többféle ember bizonyságtételében elhangzott a szó, hogy szolgálat, ki, miért, hogyan, kinek. Összehúzva mások gondolatát és sajátjaimat, a szolgálatot ebbe a rövid kis igefoszlányba tudtam besűríteni – akié és akinek, ezt sosem feledve, mindig az Úr felé mutatva és nem „lerázva” magunkról ennek felelősségét.

A hétvége során közösségben élhettük meg a tábor szervezésének az előkészületeit, melyben sok kérdés még több kérdést vetett fel – a munkacsoportokon kívül és belül egyaránt, de azért megoldások is születhettek, aminek eredményét nemsokára Ti is megtapasztalhatjátok!
Az idei ÉlesztŐ helyszínére, Királyrétre pénteken érkeztünk meg a tölgyesek és bükkösök övezte Börzsöny délkeleti részére. Maga az út is megérdemelte a „körbecsodálkozást”, mivel a Duna mellett, majd kisvasúttal párhuzamosan haladó kanyargós, erdővel körülvett út vezetett oda. A természet szépségében szombat délután egy séta során és vasárnap délelőtt az istentiszteletet követően is különösen gyönyörködhettünk. A napok során nem hiányozhattak a közös imádságok, az áhítatok, a beszélgetések, dicsőítések és hajnalig tartó társasozások sem.

Számomra nagyon áldott volt ez a hétvége, mivel több emberrel évekkel ezelőtt találkoztam utoljára, és egyúttal új arcokat is megismerhettem – mindezekért azóta is hálás vagyok. Bízom benne, hogy az idei Élesztőn még többetekkel találkozhatok és beszélgethetek Istenről, a keresztről, célokról, a célkeresztről, na meg bármi másról is! Addig is buzdítok mindenkit a szüntelen imádságra azért, hogy a tábor egésze formálja a szíveket és vezesse az életeket célirányosan a mi Urunkhoz.

Tarr  Hanna Borbála