Dicsőítő istentisztelet

Gondolatfoszlányok egy dicsőítő istentiszteletről

A Fireszben eleve jó lenni, bármelyik szegmensében, akármelyik irányban, égtájon, irodában vagy azon kívül. Én az utóbbiban jártam − mindkettőben. De hogy 10 éves lenne már az iroda? Hát igen, az idő rohan és mi ki is használjuk az alkalmakat rendesen.

Már a kóruspróba is jól kezdődött jó egyórás áhítattal, na nem Lévai Zsuzsi volt ilyen hosszú, hanem az ige által gerjesztett gondolatok bennünk. A kórusban énekelni felemelŐ, élesztŐ… minden, ami Ő. 😊 Csupa csudás hang, erőt adó, mély énekek. Néha kis fegyelmezetlenség és szóviccek tömkelege, amik sokszor táplálkoznak az emlékekből. Éjszakába nyúló baráti, testvéri beszélgetések, aztán szolgálat alatt pár könnycsepp hol a karnagy, hol a kar részéről. Meghatódás, mert felemel Ő.

Megjegyeztem a hétvége után, hogy a kórusba én már csak a szuper szeretetvendégségekkel fogok csalogatni embereket. Na, de a szombati nap Alistálon fantasztikus volt! Ahová az ÉlesztŐ után felbátorodott, önszerveződött cigánymissziós csipet-csapat is eljött?! Nem csak a torta miatt volt maradandó. Nem írok konkrétat. Sajnálhatod, ha nem voltál. Miki tolmácsolt köszöntése és István igei támasza irányt és gerincet adott a napnak. A kórus és a zenekar pedig olyanok voltak, mint akik édestestvérek.
Szeretjük a Jubilate Deót. Püspök úr szentelésére tanultuk meg, és egyre inkább összeérik bennünk. Az áldás pedig a végén úgy zengett, hogy azt éreztem, egészen haza, azaz Gömörig elhallani.
Remélem, másnak is megremeg a szíve, ha rágondol. Abban erő volt, élet, Lélek! Hála legyen az Úrnak − mindentudónak, aki 10 éve már tudta, milyen csodás embereket ölel majd körbe és fűz össze ott, Alistálon a zenés istentiszteleten és utána a tábortűznél.

Annyira kellenek a találkozások! Áron is vegyétek meg őket!

ui: Több ilyet! 😊

Tóth Zsuzska