Időpont:
2022. nov. 27.
Advent első vasárnapja van.
Miközben Jézus születéséről fogunk nemsoká' megemlékezni – amivel lényegében kitárult előttünk a világ, a reménység egy új életre, az öröklétre –, az ünneplés módja a világ tálalásában szerintem a végességet és elmúlást érzékelteti. Túl korán kezdődik el és túl hamar ér véget. Először abszurdnak érzi az ember az üzletekben szeptemberben megjelenő Mikulásokat és szaloncukrokat a polcokon, de egy idő után a többséget magával rántja a forgószél, és elkezd készülni... De mire is? Én úgy látom, lényegében csak egy estére, amikor együtt van a család, amikor szeretet van, amikor tökéletes a vacsora, tömve van a kamra minden földi jóval, és tele van a nappali is ajándékokkal (mármint annak, aki mindezt megengedheti, vagy vért izzadva előteremti).
De az este után, mint mikor elérünk egy nagy mérföldkőhöz az életünkben, jön egy nagy üresség, napról napra egyre szárazabbak a sütemények, egyre fogy a szaloncukor, kopaszodik a fa, elszabadulnak a díszek, a sok együttlét után fogy az egymás iránti türelem, és fakul az emléke a szép közösen eltöltött estének is.
Egy kicsit azt érzem, a mi készülődésünk, ünneplésünk is igazodik ehhez a modellhez. Vannak szuper bibliaolvasó tervek, naplók, de ezek is legkésőbb december 26-án véget érnek, becsukódnak, és bár talán lesz egy szuper lelki utazásunk adventben, megérint a szentesti igehirdetés, de az ünnep végeztével valahogy nem tartós az öröm, a lelkesedés, a szoros kapcsolat Isten és köztünk.
Bocsánat, ha kicsit negatív vagyok és szélsőségesen fogalmazok, ezzel inkább csak érzékeltetni szeretném a tendenciát, amibe a világ által sodródunk.
Most viszont biztatni szeretnélek Titeket:
Téged, akit magával ragad az egész adventi és karácsonyi atmoszféra, a fények, a díszek, az örömteli várakozás; de Téged is, akit különösebben nem érdekel az egész, hisz ezek is csak ugyanolyan napok az évben, mint a többi. Sőt, még Téged is, aki úgy utálod az egészet, hogy legszívesebben elmennél egy lakatlan szigetre, míg ez a "téboly" zajlik. Használjuk ki az időt (akár advent, akár nem advent címszó alatt) arra, hogy Isten valami tartósat, sőt, egyre növekvőt alkosson Bennünk! Nézzünk rá kapcsolatunkra Istennel, a lelki gyakorlatainkra, a szolgálatainkra és gondolkodjunk el, kérjük Isten útmutatását, hogy miben lehetne fejlődni, változtatni, növekedni! Mondanom sem kell, ez nem egy 24, vagy 28 napos terv, és nem is ma kell, hogy elkezdődjön, de a MOST a legtökéletesebb alkalom és időzítés.
Legyen az ünnepkör tényleg a születés ünnepe és ne az elmúlásé.
Végül egy énekkel zárom a sorokat, áldott Istennel töltött időt nektek!
Éva
175. zsoltár
Gyűjsünk oly kincset, melyet a tűz koha, Hév forrósága nem emészt meg soha. Tűzben megpróbált arany ez a kincs, Melyhez semmi veszélynek jussa nincs. A koporsónak sincs rajta hatalma, Elvesze reá nézve diadalma. Elkísér lételünknek céljára, a Teremtő színe látására.
