Időpont:
2022. nov. 13.
Kedves Imaharcosok!
„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek. A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,4-7)
Ha belegondolok, engem mindig leginkább az motivált, hogy az öröm része legyen a mindennapjaimnak..., hogy másoknak örömet szerezzek, vagy csak úgy egyszerűen örülni tudjak annak, ami van. Egy virágnak, napsütésnek, szép zenének, egy bizalmas baráti kapcsolatnak, vagy pl. amikor édesapám felismer és azt mondja : "jó, hogy jöttél".
Mostanában sokszor felmerül baráti beszélgetéseimben is az öröm, mint téma. A maradandó kincsekből táplálkozó öröm. Életöröm. Elégedettség. Remény... ami van!
Pál apostol a fenti biztatást börtönben írta, ahol nem tudta, mi vár rá, ahol nélkülözött, fázott. Nem tudom Te mikor érzed magad börtönben, mit nélkülözöl, miért "fázol". Voltam “ott” én is...fájdalomban, veszteségben, csalódásban, magányban.. amíg arra figyeltem. De az Úr közel! Mindig közel van, egy imányira.
Imádkozzunk, hogy fordítsa a szomorúságot örömre, hogy legyen mindig megújuló reményünk, hogy tudjuk továbbadni a mosolyt, mert szükség van rá.
Áldott imaórát!
Ildikó
