Időpont:
2021. szept. 12.
Kedves Imaharcosok!
„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van rátok!” 1Pt 5,7
„Figyelj rám és hallgass meg, Uram, mert Hozzád kiáltok minden nap!” Zsolt 86,1a.3b
„Uram, te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz és kezedben tartod. Zsolt 10,14a
„A beteg fiú apja így szólt Jézushoz: De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!” Mk 9,22b
Az evangélikus Útmutató (Losungen) szerinti Igék vannak előttünk ezen a vasárnapon. Az első kettő a heti Ige, a második kettő a napi Igék. Most mégis együtt szeretném, ha látnánk őket, s velük a fájdalmat és a vigasztalást.
Mert ott van a gond, a vész, a bánat, a kiáltás az egyik oldalon ezekben az Igékben, ahogyan a segítségre szoruló állapot, a betegség a beteg gyermek által és a fájdalom, a szomorúság, a keserűség, a tehetetlenség érzése és kifejezése az édesapa felfakadó kérésében.
Mégis a vigasztaló, hogy mindezzel oda lehet menni Jézushoz; lehet naponként kiáltani hozzá, akinek gondja van ránk; aki nem csak látja és átlátja a nyomorúságot, bajt, hanem kezében tartja, sőt nála van, tőle jön a szabadítás, megoldás, mert Ő a Szabadító és Megváltó.
Mi is elmondhatjuk az édesapával - így tárva oda elé a problémánkat, minden kilátástalannak tűnő helyzetünket, reményvesztettségünket: „ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk”.
Alkoholista, reményvesztett fiatalember jut eszembe, akivel nem tudnak mit kezdeni a szülei, akiket egyre inkább felőröl ez a helyzet és egyre betegebbek lesznek, talán emiatt is. Másik gyermekük feleségével fogyatékos gyermeket nevel. Szintén egy nehéz helyzet. Örömhírre, valami jó hírre lenne már szükség a sok rossz hír közepette – mondta nemrégen az édesapa.
Értük is imádkozzunk, ahogyan sok gyermekért, akik megszállottan keresik a helyüket a világban, és a gonosz ide-oda veti őket, hogy pusztulásukat okozza, a szüleik pedig nem tudják, mit tegyenek, mihez kezdjenek velük...
Imádkozzunk a betegekért, akik szenvednek, és családjaikért, akik a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és az aggódás érzésével szembesülnek szeretteikre tekintve a megpróbáltatásban.
Hittel és imádsággal pedig, ha lehetséges, legyünk segítségükre, osztozva terheikben, konkrétan megélve a hitet, a Krisztusi könyörülő szeretetet.
„Tégy Uram engem áldássá, Lelkedet úgy várom…”
A reménységünk, hogy kegyelméből, Jézusért ott lehetünk Őnála, ahol „sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” Jel 21,4
Isten áldjon Benneteket,
szeretettel andréjancsi
