Időpont:
2016. dec. 18.
Kedves Imaharcosok!
Olyan jó volt a múlt heti buzdító üzenetet olvasni, amely a némaságból csendességre, a csendességből megszólalásra bátorított.
Bármennyire szerettem volna nem közvetlenül az adventhez kapcsolódó imaténát a figyelmetekbe ajánlanom, úgy döntöttem, hogy inkább olyasmit javaslok, ami nekem is igencsak a szívemen van az elmúlt időszakban.
Bocsássátok meg, hogy így fejezem ki magam, de kissé már a "fülemen jön ki", hogy az advent a várakozás és elcsendesedés időszaka. Legalább százszor hallottam az utóbbi hetekben, és sajnálattal vettem észre, hogy már-már ilyen fordított pszichológiaként hat rám a dolog. Minél többször találkozom ezzel prédikációkban, áhitatokban, annál inkább hanyagolom az imádságot, az Istenre figyelést, az elcsendesedést. Ez persze nem csoda, hiszen a decemberi időszakban kicsit felpörögnek az események: a munkahelyen, a baráti társaságban, otthon. Nagy a hajrá, hogy minden elmaradt munkánkat gyorsan az ünnep előtt befejezzük, fejvesztve rohanjunk a még meg nem vásárolt ajándékokért, és lehetőleg minél több baráttal még karácsony előtt találkozzunk.
Ezért szeretném, ha ezen az alkalmon imádkoznánk
bölcsességért, hogy felismerjük az Úr által az elcsendesedésre adott időt (ami lehet, hogy éppen az a 10 perc lesz, amíg ki nem veszed a mézeskalácsot a sütőből),
azért, hogy lelassuljunk a pörgésből, és ne azon járjon az eszünk, hogy mit nem főztünk még meg, és kinek nem vettünk még 3 ajándékot, csak 1-et....mert az ünnep így is szép lesz,
azért a felismerésért, hogy az ünnep kevésbé szól rólunk, mint Megváltónkról, Jézusról és a Vele való találkozásról.
Befejezésül álljon itt egy versbe foglalt rövid imádság:
Hányadik advent, ez ami itt van?
Hányadik hiába-eljövetel?
Jézusom ébressz találkozásra!
Tétovaságból Tefeléd induljak el!
Ámen.
(Hajdú Zoltán Levente)
Áldott imaalkalmat és karácsonyt Mindenkinek! 🙂
H. Veroni
