Időpont:
2013. jún. 2–3.
Mindig nagyon nehéz, amikor valaki távozik közülünk, akkor is, ha hirtelen, de akkor is, ha már számítottak rá az illető szerettei. Sajnos a közelmúltban elvesztettünk egy családtagot és persze mindenki máshogy éli át a gyászt, az örök élet reménye és Jézus ígérete: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.“ – azonban tud vigasz nyújtani.
Látom viszont, hogy azokban, akik nem ismerik Istent milyen kétségbeesés és szinte feloldhatatlan dac van. Olyan sokan nem számolnak azzal, hogy a földi élet egy állomás és egyszer véget kell, hogy érjen. Ha egy idős ember, aki már megbékélt a halál gondolatával amennyire lehet, azt mondja ,,Ha megérem“, csak legyintünk: ,,Persze hogy megéred nagymama/nagypapa, ne mondj ilyeneket‘‘.
Imádkozzunk azokért, hogy akik nem hisznek, találjanak vigasztalást és reménységet Istenben, hogy ismerjék fel, hogy a földi élet egy állomás, de folytatódik egy sokkal jobb, boldogabb, gondtalan formában. Hogy úgy tudjanak gyászolni, hogy amellett, hogy hiányzik a szerettük tudják, hogy ő már sokkal jobb helyen van, mint a földünk, minden szomorúság, fájdalom nélkül. Hogy felismerjék, hogy ezek az ígéretek mind igazak.
K. Zsófi
Ezen a vasárnapon IMALÁNCOT tartunk.
(Mikor időpontot választasz, próbálj arra törekedni, hogy tényleg láncról legyen szó, ne egy órában imádkozzon mindenki.)
Két imakéréssel adósok vagyunk.
Szeretettel az imasarok szolgálói
