Időpont:
2013. febr. 10.
Az utca, a világháló, a világ napról napra egyre hangosabb a hitetlenek, a vallásos, ugyanakkor sok hívő ember kiáltásától is: „Hol van az Isten? Miért nem segített? Miért nem áld meg, miért nem vigyáz rám? … ha létezik…” A kérdés jogosnak tűnhet, ugyanakkor téves. Isten tényleg megsegíti a Jézus Krisztus által benne bízókat. De miben reménykedhetnek a valamiben hívők? Mindenki hisz valamiben – ilyen értelemben nincs is hitetlen ember.
A környezetemben is vannak olyan személyek, akik valamikor fellelkesedtek, átéltek egy-egy meghitt templomos, vallásos alkalmat, mégis panaszkodnak, hogy Isten nem állt melléjük. Éppen ezért fontos egyszer mindenkinek őszintén tisztáznia önmagával, hogy mi is a hite alapja. A hitet ugyanis nem a nagysága határozza meg (pl.: „én nagyon hívő vagyok”, „én nem hiszek annyira”), hanem a tárgya!
Ha Krisztus a hitem alapja, akkor jogosan várhatom az áldást. Ha azt hiszem, hogy akár élek, akár halok, testestől, lelkestől Jézus Krisztusé vagyok, vagyis a Megváltóé az életem, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett és az ördögnek minden hatalmából megszabadított… - mondja a Kis Káté a Biblia alapján – akkor Isten oltalmában vagyok. Ha hiszem, hogy nem az evolúciónak nevezett zsákutca véletlen terméke vagyok: a semmiből jövök és a végső elmúlásba megyek, ahol teljesen megszűnök (ergo feleslegesen éltem), hanem az Örökkévaló és Mindenható Isten az, aki életre álmodott engem, aki alaktalan testem formálódását már látta anyám méhében – ahogyan a zsoltáros mondja, ha hiszem, hogy neki értékes és egyedi vagyok, akkor tudom, hogy Őhozzá tartozom. Ő vigyáz reám – ha engedem.
Ez a kudarca a valamiben hívőknek vagy a Bibliát, az Isten szavát nem is ismerő „hívőknek”: azt hiszik, Istennek kötelessége lenne vigyázni rájuk, megáldani őket, miközben nem adták át az életüket Krisztusnak vagy csak maguk szerint hisznek benne. Nem tartoznak az Ő nyájába. Mert hogyan is mondta Jézus? Ő a Jó Pásztor, aki életét adta a juhokért. Jézus ismeri és megvédi az övéit. Az övéit. Hallottatok már olyan pásztorról, aki megvédte a farkasokat? Én sem…
Aki viszont kész vagy elfogadni teljes szívből, hogy van egy pásztor és engeded, hogy Ő terelgessen, ha majd ő mutathatja meg neked az irányt és Ő mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz, majd akkor gazdagon megtapasztalod az áldásait! Akkor majd tényleg átérzed és bőven megtapasztalod a szeretetét és gondoskodását. De ez egészen addig el van rejtve az ember elől, amíg be nem hívja Jézust az életébe, és míg át nem adja az uralmat az élete felett. Jézus mondja: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10b-11a). Add hát magad át neki teljesen!
Itt iratkozhatsz fel:
1. http://www.doodle.com/
2. Imádkozz az utánad következőért, hogy ez tényleges lánc legyen.
Emlékezzünk, imádkozzunk, cselekedjünk:
3 perc: az élesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő Igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.
Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az embereket és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!
