Időpont:
2023. szept. 17.
Kedves Imaharcosok!
Délutáni alvás következik. Dániel nagyon fél a hangos zajoktól, fúró, fűnyíró, kávédaráló, még mindig leginkább messziről és kikapcsolt állapotában érdekes. De ma 1-re jönnek a szerelők, vésni, fúrni fognak, zengeni fog az egész ház, valahogy meg kell oldani mégis.
Megjönnek, de még hosszan csak szöszmötölnek... reménykedek, bárcsak már mélyen aludna, mire elkezdik... Persze, hogy nem alszik el... hisz ez nagyon izgi... kik ezek a bácsik és mit fognak csinálni??... Elkezdik a fúrást... ez már nem olyan izgi, inkább félelmetes..."édesanya legyééél iiitt"... "fogjad a kezeeem"... Én már a pihenésről lemondva, de azért fogom a kezét és éneklem az új kedvencét... "elcsendesül a háborgó tó"... és tényleg... a legnagyobb zúgásban, remegő falak között csukódnak a kicsi szemek... és én csak ülök mellette és csodálom... ezt a bizalmat...
Sok minden jut eszembe... édesanyák, akiknek csatazajban, elbújva, bizonytalanságban kell az altatót énekelni, emberek, akik az élet viharaiban, súlyos veszteségek között küszködnek, nem tudnak megpihenni... eszembe jutnak saját kis életem zúgásai is...
Közben ő csak alszik békésen, hisz fogom a kezét, ő akkor már biztonságban van.
Azt kívánom, bárcsak mi is így tudnánk bízni, megnyugodni az Úr közelségében. Mert nem az a megoldás, hogy elküldöm a szerelőket, hogy bocs, az én gyerekem pont most aludna, légyszi gyertek máskor. Az élet viharai sem mindig akkor jönnek, mikor épp a legkipihentebbek és legfelkészültebbek vagyunk. Viszont az Isten közelségére mindig, minden helyzetben számíthatunk.
Szóval ha az én egyáltalán nem mindenható jelenlétem ennyire elég lehet valakinek, hogy legyőzze a félelmeit, mennyivel inkább ELÉG a mindenható Atya közelsége, aki nem csak jelen van, de uralkodik is az élet romboló zajain, viharain.
"Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek." Zsoltárok 4,9
Kis Éva
