Időpont:
2023. febr. 19.–nov. 19.
“Figyeljétek meg a mező liliomait…” Máté 6:25-34
Bizonyára ma sokunkban felmerül az Ukrajnában zajló háborúval kapcsolatban, hogy hol is van ebben Isten? A mező liliomát öltözteti, tehát ne aggodalmaskodjunk. Gondolom az étel és a ruha mellé hozzávehető a biztonság, a béke is. Mégis ma, és sokszor a történelemben, a háború megtörténik és a szenvedés, az ártatlan szenvedés, jelen van.
Úgy látom az üzenet ebben részben az: keresd a reményt és keresd, amit megtehetsz. Ne az aggodalmaskodás süllyesztőjét válaszd.
A reményhez: a napokban láttam pár fotót az Ukrajnában maradt metróban élő gyerekekről. Tanulnak, néha nevetnek, tornáznak – élik a mindennapokat abban, amiben vannak. Megragadott ez, erős és a nagybetűs életre igazán rámutató mozzanat volt ez számomra. És úgy igazán tanultam is ebből, hogy keresnem kell a reményt a mindennapokban nekem is. Azt, ami éltet, ami előre mozdít, bármilyen helyzetben is vagyok!
Mi az, amit tehetsz? Ez az őszinte kérdés a panaszaimban, az aggodalmaskodásaimban vízválasztó. Aktivitásra hív. Kimozdít a talentum ezüstöt elásó panaszos szolga szerepéből. És rádöbbenek, hogy nagyon sok mindent tehetek – igazából a tennivaló sok. Keressük az erőt a tevékeny lelkülethez a mindennapokban!
Imádkozzunk a reményért és a tenni akaró jellemért. Bennünk és a világban oly sok szenvedést érőkért. Különösen felhívnám a figyelmet az Ukrán-Orosz háborúban és a Török-Szír földrengésben szenvedőkért való (nem lankadó) imádságra!
Üdvözlettel,
Kelemen Sanyi
