Időpont:
2022. júl. 3.
Kedves Imaharcosok!
Nem írok új dolgot, s tudom, már jóval a hátunk mögött van Nagypéntek, de a minap megragadt a szemem Jézus utolsó mondatán a kereszten: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet." (Lk 23,46). Lehet, első hallásra (vagy sokszori után is) úgy tűnik, ez kimondottan Jézus "mondata", hiszen, ahogy Ő mondta, (egyedül) Neki van hatalma letenni, majd felvenni azt (vö.: Jn 10,18). Igen, egész életében, minden mozzanatában, minden következő lépésében ott volt az Atya gondviselő, őrző és vezető kezében, és kereszthalála előtt sem tehetett mást, minthogy lelkét is oda teszi.
De, mi lelki értelemben, nem ugyanezt mondjuk - talán többször is - imádságainkban?: "Uram, kezedbe bízom életemet, napomat, utamat, munkámat, szolgálatomat, szeretteimet..."
Eszünkbe jutott már olyankor, hogy ha Jézus, vagy az Atya oltalmazó, vezérlő, szerető... kezébe helyezzük magunkat, akkor voltaképpen mi is "meghalunk" Benne? Legalábbis úgy kellene lennie: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus..." (Gal 2:20) - így már talán ismerősebb, vagy érthetőbb, amire gondolok...
Ha más szavakkal is, de ez az én hitemet érinti, s mindez azt feltételezi, hogy teljesen átadom az irányítást...
És feltettem magamban a kérdést: "Vajon mindig, minden esetben így van ez az életemben?" Nincs sokszor úgy, hogy Istent akarom igazítani az én terveimhez, vagy úm. "kész tények elé állítom", és várom rá az áldását? Mindig, minden útja tetszik nekem, amelyen végigvezet? Mert, ha kezébe helyezem életemet, tudnom kell, nem mindig lesz könnyű "utam". Igazán bízom a "felhők" idején is? Valóban Rá merem bízni magamat?
Csendességünkben kérjük Őt, tanítson meg (újra) teljesen Rá-bíznunk magunkat, mint gyermek az ő szülei oltalmába, vezetésébe, és amikor minket lát a "külvilág", hasonlóan mondhassák rólunk is: "Ez valóban Isten gyermeke!"
Áldott elcsendesedést! Az Úr áldjon Mindenkit! Vigyázzon mindenkire a szünidő alatt is! Áldja meg a táborozókat és a szolgálókat!
Üdvözlettel és szeretettel: b. adrián
