"Mert kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten AJÁNDÉKA ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,8–9).
Az elmúlt hetekben ismét tudatosult bennem, hogy az életem egyes területein nehezen megy az elfogadás/befogadás. Mármint jobban szeretek adni és ha vkitől kapok akkor még mindig van bennem késztetés, hogy ezt vmivel viszonoznom kell. Sokszor Istennel szemben is van bennem egy ilyen érzés, hogy viszonoznom kell az ajándékait, holott Ő nem köti sosem feltételhez amikor ad, sőt ingyen kegyelemből adja, elvárások és viszonzás nélkül a szeretetét, jóságát, jelenlétét, gondoskodását és mégis sokszor nem tudom befogadni/elfogadni Tőle az ajándékait.
Nem tudom, Te, aki ezt olvasod, hogy vagy ezzel.
Ezért kérem, imádkozzunk ma azért, hogy el/be tudjuk fogadni Isten kegyelmét, szeretetét és ajándékait a szívünkbe és az életünkbe anélkül, hogy késztetést éreznénk arra, hogy nekünk ezt valamivel viszonoznunk kell neki.
Áldásokban és örömökben gazdag, békés adventi hangolódást kívánok. 🙂
Niki
