Időpont:
2021. szept. 5.
„Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül, és meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a názáreti Jézussal valál! Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala. A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való. Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy, mert galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada” (Mk 14,66–72).
Péter a mai történetben rájön arra mennyire tökéletlen is, mennyire nehéz mások előtt elmondania, hogy ismeri Jézust a Krsiztust. És általa nagyon szépen megmutatja a Biblia, hogy legyünk bármennyire is erősek, jók, annyira mégsem vagyunk amennyire kellene. Mi is sokszor vagyunk ilyen Péterek, ilyen elesettek, ilyen tökéletlenek.
Azt gondolom ilyen „sírásunk“ már nekünk is volt. Mis is sírtunk már bűneink felett, mert megláttuk mindazt amit elkövettünk Isten és embertársaink ellen. Péter bánkódik. Fáj neki az amit cselekedett.
Ma adjunk hálát azért,
Áldott imaidőt!
*Ez nem tartozik az igéhez, szóval ilyen off topic, de tekintsünk vissza a nyarunkra és adjunk hálát mindazokért a dolgokért amiért hálásak lehetünk.
–csl–