Időpont:
2021. okt. 3.
Gal 6,7-10: “Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”
Az őszi időszak amellett, hogy a természet egyre több színben pompázik, azt is magával hozza, hogy amit tavasszal vetettünk és ültettünk, annak a termését betakaríthatjuk. Amikor az év első felében vetettünk, ültettünk, azt annak a reményében tettük, hogy az év második felében, amikor eljön az ideje, aratni is fogunk. Meglesz a munkánk gyümölcse.
Pál apostol lelki vetésről beszél. Aki a testnek (azaz a kívánságainak) vet, az romlást arat, de aki a Léleknek vet (azaz Isten országának), az örök életet fog aratni.
Az Ige arra biztat, hogy el ne lankadjunk. Ez nekem most azt is jelenti, hogy az aratás nem mindig akkor jön, amikor én terveztem. Lehet, hogy késik, de ezt csak én gondolom így. Isten órája nem késik, ő tudja, hogy mikor érik be a vetésünk.
A ma esti imaórán vegyük elő mindazt, ami fontos:
Ha úgy nézek rá, mint vetésre, milyen gyümölcsöt (vagy termést) várok? Mit szeretnék aratni?
Ha megvan, hogy mit szeretnénk aratni, akkor gondolkozzunk el azon, hogy mit fogunk ennek érdekében még tudatosabban, még koncentráltabban, még következetesebben, még több imával és áldozattal vetni?
Végezetül: arra biztatlak az Igével, hogy el ne lankadj! Tarts ki, mert ígéretünk van arra, hogy a maga idejében aratunk majd!
kismiki
